Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 61 —

Mindenkor tisztán tartsa, Elveszendő kincsért, Aranyért, ezüstért Lelkét el ne árulja.

14. Halandó voltáról Gyakorta gondolkodjék; Magát elfelejtve Semmit ne cselekedjék, Isten kegyét mivel Bizton nyerheti el,

Arról megemlékezzék.

XXXI.

4

1. J$Ietemnek végső napját, Minthogy már elértem révpartját, Lelkem elhagyja földi sajkáját,

S nem érzi már habok dagályát.

2. Dolgát Istenére bízza,

Ki ötét színe elé hívja;

Elhitte hogy Krisztus einem hagyja, E harczhan segedelmét nyújtja.