Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 34 —

Mintegy hetven esztendőt tett idő,

Vagy ha több, tehát nyolczvan esztendő.

5. És ha kedves volt is valamennyire,

De többnyire volt munka és fájdalom; Elkél éltünknek minden ékessége, Elmúlik mint az árnyék és az álom;

De ki érti a te szent czélodat?

Csak az ki féli nagy hatalmadat.

6. Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük.

És útainkat bölcs észszcl rendezzük. Oh úr Isten! fordulj hozzánk kegyesen, Vég harczunkban légy erős gyámolunk, Fogadj öledbe midőn kimúlunk.

7. Láttasd mi rajtunk a sír álmában is Dicsőségedet, bízó híveiden.

Légy v elünk a feltámadásban is.

Mi kegyes urunk oh irgalmas Isten,! Légy akkoron nekünk szelíd bíránk, ás örök idvesség fényét ön s<l reán',