Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 120

dogabl) világba költözöm ön által egykoron, hol közHebb leszek hozzád! Tehozzád édes Istenem! — Ah fájlalnám én ha alábbvaló lennék a fércénél, mely előttem a porban mászkál, és a növénymagnál csekélyebb, mely a földben elrolhad hogy új éietr3 sarjadjon a tavasz eljöttével, s kevesebb remény éllelné szivemet, mint akármely Hálámnál csekélyebb teremtménynek, az isteni kegyelem felől! — Te édes Atya vagy Istenem s nem ohejlozik-é az édes atya gyermeke után, ki tőle eltávozék? nem eped-ó az édes anya clsznkaszlott kisdedjeért? és Te! kinek szeretele meghalad minden szeretetet, Te Atyám! lehelnél-e érzéketlen irántam a koporsóban? — Ha mint igaz ilélöbiró jefenendesz is meg az ítélet hajnalán, nem megbocsálasz-é nekem gyár óságból néha megtévedelt gyermekednek?— nem kercssz-é fel engemet mint hív és jó pásztor elveszett bárányát? Jóvei Atyám! vigaszlalas nekem a halaiban is a te szereteted.

Á m e n.