Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 117 —

3. Sa mint súlyod alább alább, Szivünk nem bírja bánatát;

Tele esőt dőltig a pohár,

Omol belőle gyász köny-ár.

4. Omolj köny-ár, le vég-adó,

Azért, ki most elhervadó,

Többet adnunk hajh, nem lehet, Od’adnók bár az életet.

5. A föld elnyelte testedet,

Ég ölelte fel lelkedet,

Elszakadt a két hu rokon,

De társuland még egykoron.

6. Mi is egygyek lészünk veled,

Ott vár reánk szebb kikelet, Szivünk habár itt meghasad,

E hit s reményünk megmarad.

7. Ebit s remény elég nekünk ;

Múlj el föld— nélkülözhetünk; Van égben szebb, dicsőbb hazánk, Van Megváltónk, és jó Atyánk.