Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 10 —

Melylyel ezen gyászos Rothadásnak atyja Tagjainkat porrá S hamuvá oszlatja.

4. Múlandó a világ Legszebb dicsősége; Keveset Ígérhet Tagjaink épsége;

Mely hirtelen fonnyad A virág szépsége,

Oly hamar elhervad Ember egészsége.

5. Holttestünk a földnek Magát viszszaadja,

S leomlott sátorát A lélek elhagyja,

S ezt ha hiv volt, örök Hajlék béfogadja, Melyből többé halál Öt ki nem ragadja.

6. Miért rettenti hát A halál szivünket?

Az, a ki a földbe Téríti testünket,