Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
89 végéről származó IX. fejezet. Azért emeljük ki e kettőt, mert ezekben fordul elő az eukharisztia leírásának egy-egy változata106 : 106 Vanyó László fordítása, bibliai utalások nélkül. Uő. (szerk.): Apostoli atyák. Budapest 1988, 97-98. X. 1. Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: 2. Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nékünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! 3. Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! 4. Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké! 5. Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, hogy szabadítsd meg őt minden gonosztól és tedd tökéletessé szeretetedben, és gyújtsd össze a négy szél irányából a megszenteltet országodba, amit neki készítettél! 6 Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ! Hozsanna Dávid Istenének! Aki szent, jöjjön, aki nem az, térjen meg! Maran athá! Ámen! IX. 1. Az eukharisztiáról a következőket, így végezzétek: 2. először a kehely fölött: - Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! 3. A kenyértörésről pedig a következőképpen: Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! A “ é g s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a s c J * > é é o z g r u e a 4. Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határáról! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! 5. Ne egyék és ne igyék az eukharisztiátokból senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére! Erről mondta ugyanis az Ür: ne dobjátok a szentet a kutyák elé. A hagyományfejlődést jól mutatja az egyre rövidülő zsidó szemantikát követő ima (2-3. versek), vagy ahogy az ismétlődő Jézus, „a te szolgád”
