Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
Mt 26,26-29 Mk 14,22-25 Lk 22,15-20 IKor 11,23-25 87 A a t g • s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z v t i ö a a s c J s s é é o z g r u e a s eszkatológiai kitekintés: páska-vacsora páska-pohár Ez az én testem Ez az én testem Ez az én testem, amely tiérettetek adatik Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik az ismétlés parancsa az ismétlés parancsa Ez az én vérem, a szövetség vére sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára Ez az én vérem, a szövetség vére sokakért kiontatik E pohár az új szövetség az én vérem által tiérettetek ontatik ki E pohár amaz új szövetség az én vérem által az ismétlés parancsa eszkatológiai kitekintés eszkatológiai kitekintés eszkatológiai kitekintés Feltűnő ugyanakkor, hogy János evangéliuma, miközben az utolsó vacsora történetét elbeszéli, ahhoz nem kapcsolja a„szereztetési igéket”, bár tud a kenyér és bor eukharisztikus jelentőségéről (vö. Jn 6,51-58). Ennek legvalószínűbb magyarázata egyben arra is rávilágít, milyen szabadon kezelték az evangélisták Jézus életének időbeli és térbeli vonatkozásait. Jézus halálának időpontja mindenik evangélistánál pénteki napra esett, de ez a szinoptikusoknál a zsidó húsvét ünnepének első napja volt (Nisszán 15.), Jánosnál az ünnep előtti pihenőnap. Ez a kronológia tette lehetővé a szinoptikusoknak, hogy Jézus utolsó vacsorája páska-vacsora lehessen, azaz az eukharisztia szereztetésére sor kerülhessen.100 Jánosnál a hangsúly az áldozat-motívumnak egy eltérő formájára esik, ezért Jézusnak azon a napon kellett meghalnia, amikor a húsvéti bárányt „megáldozzák” (vö. 1,29.36). Ezért is van az, hogy 100 J. Jeremias a kutatás klasszikus képviselőinek egyike, aki amellett érvelt, hogy az utolsó vacsora páska-vacsora volt. (Die Abendmahlworte Jesu). Ma ezt egyre kevesebben látják valószínűnek. A páska-vacsorára utalás a szinoptikusok keretelbeszélésében fordul elő (Mk 14,1-2, 12-17), az utolsó vacsora hagyományán belül nem. Ugyanakkor a páska-vacsora szokásos kellékei is hiányoznak (nehéz elképzelni, hogy Jézus a templomi incidens után bárányt áldozott volna a Templomban; E. P. Sanders találgatása szerint megtehették a tanítványok: The Historical Figure of Jesus. London 1993). Ugyanakkor ez a kronológia jelentősen több nehézséget vet fel, mint a Jánosé. Néhányan továbbra is páska-vacsoraként próbálják értelmezni az utolsó vacsorát, pl. P. Fredriksen: Jesus of Nazareth. King of the Jews: A Jewish life and the Emergence of Christianity. NewYork 1999,117-119.
