Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
nagycsaládot. Láthattuk, hogyan vette ki a földet az uralkodó osztály tudatos (gazdasági) politikája a családok kezéből. A második a „többletorientált” vagy„haszonorientált” termelés. A nagycsalád nemcsak termelő, de fogyasztó egység is. Ha az elsődleges szemponttá a munka utáni nyereség válik, a nagycsalád „fogyasztói teljesítményét” vissza kell metszeni. Ez többnyire a család felbomlása által valósul meg. Az ókorban ez általában a fiatalabb fiúk leválását jelentette, akik aztán többnyire napszámosokként próbálták fenntartani magukat és új családjukat - nem kevesen közülük lecsúszva és mintegy kiközösítetté válva. A Jézus-kori Galilea tehát jelentős társadalmi-gazdasági átalakuláson ment át. Ennek a negatív irányú átalakulásnak egyik eszköze, mint láttuk, a kölcsön, a bérbe adás volt, amelynek a kölcsönző oldalán gyakori következménye az eladósodás, és végül a teljes elnincstelenedés volt. Ez a gyakorlat egyre általánosabbá vált a társadalom minden szintjén. Ebben az összefüggésben a Miatyánk kérése — amely esetleg asztali ima lehetett51 - többet is mondhat, mint amit általában tulajdonítunk neki (Mt 6,12):„Engedd el (afirmi — elengedni, aor. imperat.) a mi adósságainkat (o(j)eiÁ.r]paTa r|pcov), mint ahogy mi is megbocsátunk (a<|>r|Kap£v) a mi adósainknak (o^etketaio ppmv)”. 51 A kérdés irodalmához és érveihez lásd J. Becker: Jesus of Nazareth. New York/Berlin 1998. 158-159. 52 Mary Douglas: Rejtett jelentések. Budapest 2003. 289. 53 Lee Edward Klosinski: The Meals in Mark. Ann Arbor, MI, 1998, 58 69 A a i g s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a s c J « » é é o z g r u e a Jézus nyílt asztalközössége mint Isten országának jelenvalósága Az együtt étkezés jelentésének leghasználhatóbb értelmezési kereteit az összehasonlító kulturális antropológia szolgáltatta. A szakkutatók egybehangzó véleménye, hogy az étel és étkezés mindig túlmutat a puszta biológiai cselekményen, és a közösségbe ágyazott jelentéseket hordoz. Mary Douglas szerint „ha az élelmet kódnak tekintjük, az üzenet, amelyet kódol, az általa kifejezett társadalmi viszonyok mintájában keresendő. Az üzenet a hierarchiában elfoglalt különböző pozíciókról, befogadásról és kizárásról, határokról és határokon átnyúló érintkezésről szól."52 Az étkezésről írt szociológiai és antropológiai munkák áttanulmányozása után L. E. Klosinski a következő összegzést fogalmazza meg: „Az étkezés olyan viselkedés, amely érzelmeket és kapcsolatviszonyokat szimbolizál, társadalmi státust és hatalmat közvetít, valamint a csoportidentitás határait juttatja kifejezésre.”53 Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az asztal a társadalom (valós vagy áhított) kicsinyített tükörképe. További szempontokat nyerünk, ha a szimbolikus antropológia azon tételéből indulunk ki, amely szerint az egyén teste a közösség testé-
