Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
Tibor: „Nem is oknyomozó történelemmel állunk szemben, ahol az események okát kutatják, [...] az eseményeket sokszor más időrendbe állítják aszerint, hogy hogyan alkalmasabb Isten tetteinek és az ember Istenhez való viszonyának szemléltetésére. Egyedül ez a szempont a döntő történetírásukban, mert hiszen ők igét hirdettek, és annak eredményessége érdekében módosítják a történelmet, amely csupán eszközi jelentőségű és nem a történetírás lényegében fekvő hivatást tölt be.”6 6 Az „imago Dei" probémája és a prédikált Ige. Kolozsvár 1942. 82-83. 7 Elemente alttestamentlichen Geschichtsdenkens. Theologische Studien 95. 37. 8 Der Anfang der Geschichtsschreibung im alten Israel. Theologische Bücherei 8.152. Mindebből az egyháztörténetírás számára nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy a tényeket mellőzni kell, vagy újakat kell beékelni az eredeti eseményekbe, csupán azt, hogy történészeinknek fel kell ismerniük a múlt történéseiből, hogy mi a jelentős és mi a mellékes, s az eseményeknek, személyeknek ennek megfelelő súlyt kell adniuk. A történészek egyik hibája, adott esetben bűne, hogy kiemelnek jelentéktelen eseményeket, személyeket, más, fontosabbakat tudatosan, vagy tudatlanságból elhallgatnak. Éppen mi, erdélyiek tudjuk, hogy van egy ilyen értelemben (is) meghamisított történelemszemlélet és -írás. 2. Izráel a történeti adatokról a bizonyságtevő száj által beszélt; úgy, hogy minden cselekvés előtt és mögött ott látta Istent, akinek szemével nézett viszsza saját múltjára. Izráel történetírása JHVH felöl nézett történetírás. Az, hogy ez a történelem minősített történés, csak ebből érthető, és csak ezzel magyarázható. „Teológiailag minősítetté minden azáltal válik, hogy a történések alanya az egyedüli és egy Úr Isten, aki népéhez viszonyul” — mondja R. Smend. 7 Még történetírása előtt, még a kijelentés megtapasztalásának ősállapotában Izráel meg volt győződve, hogy mindennek kezdete és célja maga az Úr. Mint ahogyan G. von Rád mondja: „Izraelben ősidőktől fogva az volt a szemlélet, hogy minden különleges eseményben Isten közvetlen cselekvését lássa. A nyilvános, vagy magánélet történéseit, amelyeket a többi népek a démonokra vagy névtelen középlényekre vezettek vissza, az ószövetségi ember az Úrtól származtatta.’’8 JHVH alapvetően határozza meg Izráel történelemszemléletét és egész gondolkozását, el egészen a nagy történeti munkák formai egységéig. Ezt annak kapcsán állapíthatjuk meg, hogy felvetődött a kérdés: mi az, ami a különböző forrásiratok nézőpontját, szóhasználatát és még annyi más helyi és 42 K Z o $ Z 0 m I a t
