Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Adorjáni Rudolf Károly: A pipei unitárius egyházközség keresztelési anyakönyvének elemzése
az ördögnek. A keresztszülőt a katolikus kánonjog lelki rokonnak tekinti és házassági tilalom alá helyezi a megkeresztelttel. A néprajzi irodalom „műrokonnak’’, rituális rokonnak tartja őket. A szertartás főszerepén kívül a gyermek nevelésében a szülőket erkölcsileg és anyagilag is segítik. Ha valamelyik szülő meghal, az özvegyet árvája felnevelésében támogatják a keresztszülők. A katolikusok egy pár keresztszülőt hívtak, a protestánsok többet.22 22 Morvay: 1980; 162, Szendrey Zs.- Szendrey Á.: 1943; 140, Barth D.: 2005; 172, Nagy Varga V.: 2000; 537. 23 Örsi: 356 A magyarlakta vidékeken a szülők és a keresztszülők egymást komának hívták - így Pipén is. A keresztelési anyakönyvben a keresztszülők tekintetében koronként, évtizedenként, helységenként szembetűnő eltérés mutatkozik. Pipén az I. korszak első évtizedében — 1923 és 1929 között — a gyermekek 83%-hoz egy keresztszülő-párt hívtak meg, mindig házastársakat. A család minden gyermekének külön keresztszülője volt. Egy házaspárnak több keresztgyermeke volt. Ebben az évtizedben a keresztszülőket az édesapa baráti köréből választották. Legénykori jó „cimborák”, többnyire „egybéliek” (egy évben születtek) lettek a komák. Rokonság és anyaági barátság ebben az időben még nem érvényesült. Ez a tendencia, ha csökkenő mértékben is, de 1959-ig tartott. Időközben azonban a keresztszülők köre tágulni kezdett. Előbb csak két házaspárra, majd többre terjedt ki. Az apai baráti kör kizárólagossága idővel megszűnt, az édesanya ifjúkori barátnői is keresztszülőséget kaptak. A szülők baráti köre mellett megjelentek a rokonok is. Az édesapa, édesanya testvérei, unokatestvérei lettek keresztszülők. A komaság mint műrokonság - Örsi Júlia kifejezésével élve - „egybefonódik a vérrokonsággal.”23 A rokonok mellett a szomszédok is komákká lehettek, a családdal közvetlenebb kapcsolatba kerültek. Az első korszak végén már volt olyan gyermek is, akinek keresztszülői köre hét házaspárra és két hajadonra bővült. Az I. korszakban Pipén is szokás volt, hogy a házaspárok kölcsönösen keresztelték egymás gyermekeit. Kivételt képezett a gyermektelen Zongor házaspár. 1923 és 1940. november 17-e között — 17 év alatt - 23 gyermeket kereszteltek, az újszülöttek 11%-át (majdnem mindegyik kilencedik gyermeket). Biztos okát nem tudom, csak sejtem a hátterét. Pipén az volt a szokás, hogy a keresztanyák húsvét másodnapján, a harangozás alatt a templom elé sereglett keresztgyermekeiket piros tojással ajándékozták meg. A faluban a legszebb piros tojást Zongor Samuné, Sárika néni festette. Barth Dániel írta, hogy a reformátusok a 18. században „szívesen hívták az adott falu tekintélyesebb személyiségeit, különösen a helyi lelkészt” 310
