Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Adorjáni Rudolf Károly: A pipei unitárius egyházközség keresztelési anyakönyvének elemzése

kei városra kerültek, ott vállaltak munkát. Itt más helységbeli, más vallású, több esetben más nemzetiségű munkatársakkal ismerkedtek meg, házasodtak, oda telepedtek le.

A családok könnyebb megélhetési, lakhatási viszonyok közé kerültek, a társadalmi ranglétrán is emelkedtek. Fizetésükből élő ipari, szellemi munkásokká váltak. Igaz, a társadalmi emelkedés a falusi életformához képest a gyermekvállalás csökkenésével járt. A kevesebb gyermeket azonban jobb anyagi körülmények között tudták nevelni: értelmiségiek — tanító, tanár, gyógyszerész, orvosnő, lelkész — kerültek ki soraikból.

Az unitárius magyarság számára sem vesztek el nyomtalanul. Az egykori közösséghez fűződő szálak sem szakadtak el. Gyermekeiket rendszerint otthon, őseik templomában keresztelték. Általánosítanunk nem szabad, az azonban tudnivaló, hogy hányán kereszteltek otthon. Bizonyára voltak szülők, akik új lakóhelyük egyházközségében vették igénybe a szertartást. Olyanok is lehettek, akik a politikai nyomás miatti félelmükben nem merték gyermekeiket vallásos szertartásban részesíteni. Az anyakönyv olyan szülő nevét is őrzi, akinek gyermekét új lakóhelyén, más vallású lelkész keresztelte, de otthon anyakönyvezték. Mindezekért a

II.

korszakban Pipén több volt a keresztelés, mint a születés.

Az egyéb helyeken, a

II.

korszakban 32 gyermek született: 13 fiú és 19 leány. A születettek családonkénti megoszlása a következő:

299

A u k e

n e l

pire item p á s

z e r z é iits

u e e

s l é

e s

g ‘

y

h a

á n

z y k a

ö k

z ö

s n é y

g V

n

k

Születések száma családonként

Családok száma

Összes születés

1

23

23

2

3

6

3

1

3

Összesen:

27

32

Az előbbiek szerint a

legkedvezőbb

megoszlást Pipe

I. korszaka

nyújtja. A legtöbb gyermeket a zárt közösség biztosította. A 3-8 gyermekes családok voltak többségben. A közösség felbomlása után mind Pipén, mind Szásznádason és az egyéb helyeken letelepedetteknél is az 1—2 gyermekes családok kerültek többségbe. A közösség felbomlása után a Pipén kívüli családok száma növekedett, de körükben a születések száma csökkent.