Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Adorjáni Rudolf Károly: A pipei unitárius egyházközség keresztelési anyakönyvének elemzése
1960-as évek elején szorgalmazott kollektív gazdálkodás a falu zárt, hagyományos közösségét rombolta szét. A házasulandó ifjak és a fiatal házaspárok elhagyták a falut. A kevés, gyermeket vállalható házaspár magára maradt itthon, de azoknál is csökkent a korábbi statisztikákban kimutatott születési szám. A korszakváltás az időseknél és fiataloknál egyaránt életformaváltással járt. Az öreg házaspár magára, támasz nélkül maradt. A sajátját munkáló földművesből normára verejtékező mezőgazdasági dolgozó lett. Számára a munka már kevésbé volt öröm, mint inkább szánalmasan keserves robot. A fiatal emberek pedig családi háttér nélkül maradtak. Pipe „II. korszaka”: a hanyatlás A keresztelési anyakönyv a II. korszakról siralmas adatokat közöl. Az első évtizedben még „visszamosolygott” a faluközösség aláhanyatló napja. 1961-1969-ben még volt 47 születés, de aztán évről évre fokozatosan kevesebb lett, míg az utolsó évtizedben 7-re csökkent. A családok számában is változás történt: az A) csoportból kiöregedett 2 család; a B) -bői 3 család; a C) és D) családjai kicserélődtek, míg az E) csoport - a jövevényeké - teljesen kimaradt. A családok száma az I. korszakban 108, a II. korszakban 40. Apadás: 68 család. A pipei családok megoszlása a II. korszakban a következő: A. Tősgyökeres családok Bálint: 7 Gergely: 9 Orbán: 5 Rüsz: 4 Simó: 5 Összesen: 5 név 30 család B. Más faluból származó, de több generáción át Pipén élő családok Pázsint (Magyarzsákod) 5 Összesen: 1 név 5 család C. Más faluból származó egy generációs családok Hegedűs 1 Cloos 1 Demeter 1 Gábor 1 Összesen: 4 név 4 család 294