Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
hegük valóban, hogy ki szedegettetenek az igazak mü közüliünk, es igen kevesen vadnak az kiket még fenn tart Isten müreánk mi végre marasztott meg, csak ö felsége tudja. De mindazonáltal abból üsmerhetjük meg hogy kevés igazak vadnak mü közöttünk.” Ezt követően aztán az országot ért hatalmas csapásról szól, s szavaiból az vehető ki, hogy elvesztette fejedelmét is: „Hol vagyon Mózes, az ki könyörgéssel álljon elejiben az Istennek, hogy megkegyelmezzen Isten ö felsége münekünk, az miképpen megkegyelmeze az zsidóknak. Hol vagyon az mi országunknak feje, az ki az ö népéért megtartoztatná az ö rettenetes csapását, és az mostani csapásoknak [...] fenyegetéseknek ellene állna, könyörögvén az mint mondám, az mely országnak gondviselői szoktak." Ügy tűnik tehát, ezt a részletet szerzőnk már akkor írta, amikor II. Rákóczi György ostoba lengyelországi vállalkozását követően valóban bekövetkezett Erdély tragédiája. A siralmas jajok unitárius változataként kell olvasnunk tehát ezt a szöveget, amely, mint láthattuk, a Medgyesi Pálétól és református társaiétól teljesen eltérő unitárius történelmi vízióból eredeztethető. Ebben a koncepcióban az igazak az Ür Jézus Krisztus által akarnak megtérni és életükkel és erkölcsükkel ő általa akarnak az igaz isteni és atyafiúi szeretetben szolgálni, ám imájukat az ő közvetítése nélkül a Seregeknek Urához, az Izraelnek szent igaz Istenéhez intézik. 215 A u 2 k n 6 ó k i 2 d o t . e l á X őrse z i z s u á V s m á ú r k i o l l é g i u m
