Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Molnár B. Lehel: Erdő János egyházunk és népünk szolgálatában
pusokba való besorolása miatt a vallásórák számát annyira le kellett csökkenteni, hogy az unitárius vallástanári állást nem lehetett tovább fenntartani sem Kolozsváron, sem Marosvásárhelyen. Az egyház részéről hiábavaló volt minden tiltakozás, a vallásügyi minisztérium leiratában az szerepelt, hogy nincs anyagi fedezet a tanárok fizetését biztosítani, így azon év szeptember 1-jétől Erdőt a leánygimnázium fizetési jegyzékéből törölték is.36 Szerencsés egybeesése volt a dolgoknak, hogy középiskolai vallástanári munkahelyének megszűnése után elfoglalhatta a teológiai tanári állását, ennek ellenére minden külön megbízás nélkül az 1947/48-as tanévben is folytatta a középiskolai tanulók valláserkölcsi oktatását, nevelését. Az EKT-hoz 1947. november 11-én felterjesztett levelében kifejtette, hogy heti óráinak száma a teológiai előadásaival együtt szinte 50, és ezért jó lelkiismerettel csak a középiskolás lányok valláserkölcsi nevelését vállalhatja. A kis számú unitárius fiú ugyanis annyira szétszórtan tanul a városban, hogy az eredményes munkához szükséges csoportosításuk szinte lehetetlen. Erdő az EKT-t arra kérte, hogy oldja meg a fiúk valláserkölcsi nevelését, és ennek eredményeképpen Izsák Vilmost bízták meg e feladat ellátásával.37 36 EUEGyLt, Ho. B. jelzet, 65. sorszám, 817/1947 EKT iktatószám. 37 EUEGyLt, Ho. B. jelzet, 64. sorszám, 1635/1947 EKT iktatószám. 1948. augusztus 3-án jelent meg az oktatási reform törvénye, amely államosította az oktatást. Évszázados egyházi iskoláinkat államosították. Unitárius vonalon felszámoltak 33 elemi, 2 közép, 1 gazdasági iskolát, 1 leányotthont és 1 diákbentlakást. Megszűnt a vallásoktatás az iskolákban, megtiltották lelkigondozás lehetőségét a börtönökben, az egészségügyi intézetekben és a katonaságnál. Az állam „átvette” az addig vallásoktatási célokat szolgáló összes épületet, tanári lakásokat stb. Államosították a kultúrházakat, a bentlakásokat, a tanári és a kántortanítói lakásokat. 1948 előtt a magyar történelmi egyházak mindenikének megvolt a maga lelkésznevelő intézete. Az 1949-ben elfogadott kultusztörvény a katolikusoknak csak egy papnevelő intézetet engedélyezett Gyulafehérváron. A protestáns egyházak esetében összevonták a kolozsvári Református Teológiai Fakultást és az Unitárius Teológiai Akadémiát, és létrehozták az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetet a református, az unitárius és a magyar és német evangélikus lelkészképzés részére. Mindenik felekezetnek önálló fakultása volt, az intézetet a közös rektorátus irányította. A szász evangélikus egyház 1953-ban Nagyszebenbe költözött, de szervezetileg továbbra is az intézet része maradt. Az 1956-os magyar forradalom erdélyi hatásának megtorlására hozott intézkedések között az állam a lelkészképzést fokozott ellenőrzése alá vonta. Ezért 1959-ben megszüntették a felekezeti fakultásokat, és létrehozták az 19 E e é s r g s z d y o ö h n l á é g J z p á á u ü l n n n a o k k t s á b a n
