Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Rezi Elek: Az unitárius rendszeres teológia irodalma
érvényes maradt. A dési egyezség „szellemi bénaságra” akarta kényszeríteni az unitáriusokat. „Mit csináltak tehát? - teszi fel a kérdést Gál Kelemen. - Úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Vagy leíratták a könyveket, ami persze rengeteg idő- és erőpazarlással járt, s az a hátránya volt, hogy az unitárius hitelveket nem ismertethették, nem terjeszthették. Vagy pedig titokban és nagy csendben kinyomtatták, s ki sem tették a nyomtatás helyét és idejét, vagy az új kiadást a régibb és szabadabb idők példányai gyanánt tüntették fel, minek igen érdekes tanúbizonyságát fogjuk látni.”15 15 Gál Kelemen: lm. 75. 16 Gál Kelemen: lm.: 90.: KerMagv XXVII(1892). 360. 17 Mályusz Elemér: A Türelmi rendelet. II. József és a magyar protestántizmus. Bp., 1939.; Kőváry László: A magyar unitáriusok története XVIII-XIX. században. Kolozsvár, 1899.; Fazakas István: Vallás- és neveléspolitika Erdélyben a felvilágosult abszolutizmus korában. Pallas-Akadémia. Csíkszereda, 2003. A dési komplanáció sajnálatos következménye az lett, hogy az unitáriusok nem merték nyíltan megvallani, mit hisznek, és megkerülték a kérdés lényegét azzal, hogy arról beszéltek, amit nem hisznek. Sőt a fennmaradás érdekében nem azt hitték bensőbben, lélek szerint, amit külsőleg kinyilvánítottak. Példa erre az a beszélgetés, amelyet Kazinczy Ferenc folytatott Szabó Sámuellel, a tordai iskola rektorával erdélyi utazása alkalmával 1816-ban16 . Kazinczy felvilágosítást kért az unitárius vallásról. Szabó Sámuel magyarázatára Kazinczy gyanút fogott, hogy megkerüli a dolgok lényegét és „szépítgetéssel bánik vele”. Arra a kijelentésre, hogy a húsz évvel ezelőtt megismert unitárius vallás egészen mást tanított, a rektor így válaszolt: „Nem hisszük mi azt, hanem csak valljuk”. Az író erre megkérdezte, hogy miért vallják azt, amit nem hisznek, hiszen a törvény megengedi, hogy mindenki nyíltan megvallhassa hitét, Szabó Sámuel akkor elbeszélte az unitáriusok elnyomatását Mária Terézia alatt, „s elmondta, hogy el kellett volna hagyni hazájukat, ha egyebet nem vallottak volna mint hittek. »Ez elég gazság, de megvan«, s az ember még többet is vallana, mint ők, ha ezen az áron kellene megvásárolni a hazában való maradást". A megértés érdekében szólnunk kell arról a nagy „időközi hiányról”, amelyet Enyedi György és Szentábrahámi L. Mihály munkája között említettünk. A munka megjelenése természetesen összefügg a II. József-féle türelmi rendeletből17 következő szabadabb szellemmel, amely nemcsak az unitárius hittantörténeti kutatók által emlegetett „külső megújulással”, hanem a belső megújulással is összefüggésben volt. Ferencz József írja: „Ez időben jutott szabadabb levegőhöz egyházi irodalmunk is melynek egyik kiváló termékét, Szentábraháminak fentebb említett, Az egész kér. hittudománynak összege az unitáriusok értelme szerint czímü művét szintén csak 1787-ben lehetett kinyomtatni, mégpedig a legfelsőbb helyről nyert engedélyben, kifejezett 157 A r t i z e e r n o o u d l d n s ó a izgi t e i m á r a a u
