Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Szász Ferenc: A feddhetetlenségtől a tökéletességig
Hadd zárjam amúgyis hosszúra nyúlt eszmefuttatásomat néhány megszívlelendő perzsa szólással. (Ezeket román nyelvből magyarítottam.) Mivel a megjelöltek, elhívottak tanulás útján jutnak tökéletességre, ne érdeklődj szüleik, rokonaik avagy felmenőik felől. A tökéletest csak önmagadban keresheted. Törekedj a tökéletességre, mert a földi kincsek mulandók, a tökéletessel összehasonlítva semmit sem érnek. A tökéletes hozza el végül azt a kincset, amely nélkül az életed teljesen értéktelen. Aki a szeretetet, az ártatlanságot és az erkölcsi tisztaságot megtapasztalta, az a tökéletessel találkozott. Teljesen világos, hogy a tökéletesség nem jár kézenfogva a boldogsággal. Az idézetek még sorjázhatok volnának. De hadd zárjam ezt a részt egy Erdő Jánosra jellemző s egyben mulasztásainkra figyelmeztető rövid szentenciával, amelynek szerzője a már idézett Paul Valéry: „Perfection c’est travail”, azaz: „a tökéletesség munka”. 149 A a f ‘ e ö d k d é h l e e t t e e t s l 5 e é n g 5 i ' g g t Ö I III. Tökéletes volt-e Erdő János? - kérdezem most magamtól, tíz évvel a halála után, bár tudom, hogy nem, nem volt az, nem lehetett az. Ember volt, Isten teremtménye, Jézus tanítványa. Valahol mégis a feddhetetlenek közé sorolom magamban. Feddhetetlen volt, mint Ábrahám, amikor ártatlanul börtönbe vettetett — ezt családja is megszenvedte. Feddhetetlen volt, mint Noé, amikor bárkájába mentett minden értéket, hogy ne vesszenek el a szennyes és zavaros idők sodrában. Feddhetetlen volt, mint Jób megpróbáltságában, de zokszó nélkül viselte sorsát. Majdnem mindenki tisztelte és szerette, de közeli, benső barátja nem sok akadt. Hibái is lehettek, de ezek valahogyan nem jutnak eszembe. Ha néha szigorú volt, rigolyásnak tűnt, akkor is szeretettel nevelte tanítványait, feltétel nélkül bízhattunk mindig benne. Jó volt tanulni tőle, feltekinteni rá, mint Professzorra, Főjegyzőre, Püspök atyára. Hiányzik Erdő János, de hiszem, hogy az örök életben a nagyokkal van együtt, Dávid Ferenccel, Enyedivel, Szentábrahámival, Körmöczivel és a többiekkel, a számára kedvesekkel. Mi nem avathatjuk sem boldoggá, sem szentté, de tökéletesnek érezhetjük Atyja közelében. És szellemiségét jelenvalóvá tehetjük szolgálatunkban.
