Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Szabó Árpád: Az ember természete és rendeltetése
mindig a kor szabta konkrét, sajátos mozzanatokkal átszíneződve mutatkozik. A 20. századi ember önmagára ismer s feleletet kap bennük saját problémáira is. Az ember tehát csak úgy tud létezni, ha képet alkot önmagáról s a világról, és így értelmet ad létének. Nekünk is fel kell vetnünk időnként a kérdést: kik vagyunk? Mi lesz velünk? Merre haladjunk? Nem elégedhetünk meg kész sablonokkal vagy átvett, végleges formulák elsajátításával. Mindenki egyedi és megismételhetetlen a maga átöröklött és kialakított képességeivel, a maga sajátos pályáján. Senki más nem oldhatja meg helyettünk nagy életkérdéseinket. Mindig nekünk kell válaszolnunk. Aki viszont a döntéseket másoknak engedi át, az több vonatkozásban nem saját életét éli. Elveszti önmagát. Ha hűek kívánunk maradni önmagunkhoz, az autenticitás azt is megköveteli, hogy magunk fogalmazzuk meg életünk értelmét. Választ kell találnunk Veres Péter oly kihívóan megfogalmazott kérdéseire: „Mit kezdesz ezzel az egy életeddel? Mire teszed fel?” Válaszadásunknak két előfeltétele van, amelyek nagymértékben meghatározzák mondanivalónkat. Mindenekelőtt az a tény, hogy hívő emberek vagyunk, s így az embert is mint teológiánk egyik központi tényezőjét csupán vallásos nézőpontból szemlélhetjük. Vallásunk alapjaként az értelem eligazító fényénél a Biblia tanítását szoktuk megjelölni. Innen kell tehát kiindulnunk s bejárnunk azt az utat, amelyet az ember öneszmélése s élete céljának megfogalmazása folyamán megtett, miközben szüntelenül Istenre nézett. A másik előfeltétel, hogy a nyugati civilizációhoz és kultúrához tartozunk; részesei vagyunk annak az óriási szellemi örökségnek, amelyet az európai földrész embere évszázadok folyamán felhalmozott önmagáról és a világról. Ez a kultúra, bár nem választható el a keresztény szellem megtermékenyítő befolyásától, alapjaiban a görög filozófia gondolkodásjegyeit hordozza magán, és sok tekintetben humanista jellegű. A kettő szintézise viszont hozzásegíthet, hogy helyesen fogalmazzunk emberi természetünk és hivatásunk megválaszolásában. 1. A Biblia tanítása az emberről 1.1. Az Ötestamentum Az Ötestamentum alapjaiban emberi jellegű, oldalain ott dobog sokszínűjellemeinek valóságos élete. Az erőteljes cselekedetek, a férfias gátlásra - lanságú viselkedési mód őszinte ábrázolása nagyszerűen bizonyítja, hogy az ember nagyon is élő ebben a könyvben. Feltehetően ebben az élő realizmusban keresendő az Ötestamentum hatásának oka az embernek önmaga és Isten iránti viszonyulására. 112
