Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Gálfy Zoltán Ras-Schamra titkaiból Erdő János elismert szakértője volt a vallások történetének és a vallásfilozófiának. A vallás fogalmát többféle módon fogalmazták meg. O sajátos fogalmazást ad: Isten személyes jelenlétének élményszerű tapasztalása az „én" és „te” találkozása. „Ez a tapasztalat az én-t Istenhez, a végső valósághoz közelíti hitben, tiszteletben, szeretetben, imádságban és szolgálatban.”1 Idézi egy Hollandiában tartott kongresszus alapgondolatát, amelynek nyomán a vallást a tenger apályával és dagályával példázza, annak hanyatlásával és emelkedésével. Ezt egészíti ki az a gondolata, hogy semmiféle múlt nem vész el soha, valahol és valamiben megmarad és munkál a jelenben, mert azért volt, hogy a jelen egy hosszú és széles káprázatát megteremtse? 1 Erdő János, Theológiai tanulmányok. Kolozsvár 1986. 277. 2 Lm.82. 3 Barth, Kari, Kis dogmatika. Budapest... 10. A 20. század újreformátori teológiája kerüli a vallás fogalmának, történetének és hatásának hangsúlyozását. A vallás és Kijelentés kettősségében a Kijelentésre helyezi az abszolút hangsúlyt. Karl Barth ettől függetlenül a vallástörténet tényét — sőt fontosságát is - messzemenően elismeri. Munkásságának első korszakában, amelyet elsősorban a Kijelentés-teológiával áthatottnak tarthatunk, a vallás és vallástörténet kevésbé foglalkoztatta. Kocsis Elemér is megállapítja, hogy Barth, bár munkásságának második részében megmaradt a Kijelentés abszolút voltának kritériumánál, ezt írja: „Az egyház a földön a történelemben él, azzal a drága kinccsel, amit Isten reá bízott [...] annak a történésnek közepette, amely itt a földön lejátszódik. Van egyháztörténet, úgy, mint ahogy van vallástörténet, kultúrtörténet stb."3
