Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)

- 58 -tévelygő megtérésében nyilvánult. Az a felséges jelenet az, a mely bizonyságul szolgál arra, hogy te a tiszta, a szent s a nagyratörő léleknek diadalmat biztosítasz. Az a bámulatos megtérés és megkeresztelkedés az örök bizonyság, hogy az ember lelke csak addig marad a test sírjában tétlenül, a mig megjelenik az ébresztő a maga hatalmas szavával.

Az apostolok önfeláldozó türelme, ernyedetlen munkássága, mindig megható példája annak, hogy az önérzetre ébredt lélek nemcsak a saját testét, hanem magát a világot is letudja győzni s diadalma eszközeivé változtatja.

Úgy van jó Isten! íme most, látván, látjuk, hogy az emberek közül, ha nemis mindannyi, de a jók, az igazak s a kegyesek neked éltek, s a te lelked dicsőségét munkálták, midőn nem engedték, hogy saját lekök elvesszen. Minél jobban ráirányítjuk figyelmünket a múltra, annál jobban látjuk, hogy bizony sokan voltak a Máriák, kik a jobb részt választották, sokan voltak a Péterek, kiknek sziklává erősödött hitén épült fel az Istennek háza; sokan voltak azok a szegény asszonyok, a kiknek sohasem fogyott ki olajos korsójuk és sokan azok a gazdagok, a kik a Jézus egyetlen intő szavára oda adták mindenöket, hogy az kiosztassék a szegények között.

Ha jól meggondoljuk, még a mieink kicsiny seregében is voltak ketten vagy hárman, a kik a te akaratod teljesítésében fáradoztak. Avagy nem a lélek munkája volt-e az, a mely a tiszta meggyőződést nem engedte vissza rettenni a sötét börtön rémes árnyaitól; néma lélek ereje vitte-e inkább a szenvedések sivatagába azt a néhányat, a ki hű akart maradni mind halálig. Nem a lélek munkája volt-e az, hogy az a férfi, kit e város szült, nevelt, kinek emléke ma meg fog örökittetni, olyan életet tudott élni, hogy bár vérszerinti rokonok nélkül halt el, ezeren, meg ezeren vannak az utódai, kik előtt lelke, mint lángoszlop, úgy világol.

Nekünk úgy tetszik, oh minden jók forrása, hogy a te lelked pünkösti megdicsőülése ment végbe úgy ezen férfi nemes lelkén, mint azokon az áldott lelkeken, a kik életök fáradsága összes gyümölcseit kész szívvel ajánlották fel, hogy a hitnek s a tudománynak a hajlékai felépüljenek s belőlük a világosság világoljon mindeneknek.

Ezen kicsiny hajlékodban nyert ihlet és buzgóság is már nem egy^