Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)

34 -Ez eszméket, ez aspiratiokat éltetni, ez érzelmeket táplálni; azokban a fajnak, a melyből származtál, de a melynek ezrei csak a földhöz tapadnak, csak szegénységet és nélkülözést ismernek, gyermekeit fejleszteni; azokat amaz egyház fiaiban, mely e faj, e nép ifjúságát öleli gondozó karjaiba, növelni, erősitni, hogy keblük szentségévé váljanak s előttük a jövendő útain, mint kiolthatatlan világosságok, vezércsillagok menjenek; e nép fenmaradására. vallási és tudományos művelődésére eszközzel járulni és a benne oly gazdagon elrejtett ritka szép tehetségeket felszínre hozni és magasabb küldetéshez juttatni : — ez lesz élted vágya, életednek czélja. És a mig fáradhatatlanul munkálsz, sóhajaid, imáid, melyek fölszállanak: vajha minél többet erre a nagy czélra. Dolgozol a végsőig, kezeid fentartva, és a mikor a kéz, a test többé már nem bírja, az ész akkor is müvei és dolgozik, s rokon lélek, nemes gondolkozás segít kitűzött czélodra . . . És a mikor bekövetkezik a szenvedés, eljön az utolsó óra: meghalsz, kebeledben a múlt dicsőségével és a jövő nagyság ragyogó, fénylő reményével!

Es a midőn emlékedet szivünkbe zárjuk, egyszersmind magasztos példádon megerősitve viszszük magunkkal a jövőbe vetett reménységünket. . . Ah a nemzet, melynek ily fiai vannak, a nép, melynek gyermekei közül a szabadság és mivelődés közintézményeiért ily nagylelkű áldozatokat hoznak, az egyház, mely ily áldozó, a nemzet létfentartó alapjait és magasabb szellemi törekvéseit átfogó nemes lelkeket nevel, — nem veszhetnek el. És ha hitünk szeme a jövőbe néz, s képzeletünk előre festi annak nagyságát; ha a hadak dicsőséges útja után, szellemhősök seregét, a tudomány és miveltség csillagait véljük feltűnni és a vallás világosságát mindenütt tisztább fényben ragyogni: e jövőnek egy sugara a te nagy nevedre száll vissza s viszen át örök halha. tatlanságba 1..

Isten! örök Felség 1 életnek és halálnak Ura! meghatva állunk előtted e ravatalnál.

Egy nemes élet porai nyugosznak e koporsóban, egy nemes felebarátéi, kit szeretet és tisztelet környezett.

Fájdalmas érzéseink keresnek tégedet, mert c veszteség felett részvétet minden érez. Az ő távozása oly sokaknak gyásza . . .

De oh jövel a megnyugtatás leikével. S add vigasztalásul, hogy a kire elkövetkeztek a nem szeretem napok, kinek szenvedni kellett keserves kínokat, megkönnyebbült, többé már nem szenved. Lelke kiszabadult börtönsátorából, s fölszállott tchozzád, hogy elvegye jutalmul, a mit az igazaknak Ígértél, az ékes koronát.

Élete fölemelő emlékeivel taníts vallásunkhoz annál nagyobb hivséggel ragaszkodni, a közjót szeretni, hitet és szeretetet cselekedetekben mutatni meg, hogy igy egykor megnyerhessük mi is embertársaink hálás emlékezetét és a te szent tetszésedet. Amen. Péterfl Dénes.