Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
24 — DERSI JÁNOS EMLÉKE, úgy, a mint az az unitárius Egyházi Képviselő- és Fő-Tanács jegyzőkönyvében megörökittetett. Eddig elé még, aránylag, felette kevés jutott nyilvánosságra azokból a küzdelmekből, a melyek az unitárius egyház zöld asztala mellett folytak le. Legnagyobb rész nem is jut nyilvánosságra soha, mivel, valamint most nem, úgy régén sem vezettetett napló, hanem csak jegyzőkönyv, melyben csupán a főbb dolgok és a határozatok örökittettek meg. A ki azokat most vizsgálja, igen sok helyt érzi hiányát az elsőnek, a melyből megtudhatta volna mily gondolatok, mily érzemények voltak kifejezve egy vagy más kérdésnél. A szereplő személyek csak akkor jőnek szóba, a mikor valamely önálló indítványt tesznek, vagy a mikor a hivatalba be- vagy abból kilépnek. Dersi János a közé a kevés ember közé tartozik, a kiknek sok helyet kellett juttatni jegyzőkönyveinkben s a kikről szüntelenül beszélni kell halálok után, mert ő egyszer tett, de az oly hatalmas tett volt, a mely az egyház nagy gépezetének egyik legfontosabb kerekét, az iskolát folytonos forgásban fogja tartani. A Dersi János neve, jegyzőkönyveinkben, legelőször 1876-ban fordul elé, midőn feljegyeztetik (5. p.), hogy az árkosi zsinaton az egyháztanácsosi esküt letette. 1866-ban a marosi egyházkor megválasztja felügyelő gondnokának, az E. F. Tanács ebben a hivatalában megerősiti (11. p.) az esküt azonban csak a következő évben teszi le (3. p.) Ezentúl egészen 1890-ig hallgatnak a jegyzőkönyvek, hogy azután annál többet beszéljenek. Legelőször arról értesülünk, hogy a f. ii. gondnoki tiszttől akar megválni s ez iránti lemondását hivatalosan felterjeszteti, mivel a téli időben a köri vizsgálatokon nem vehet részt. Az E. K. Tanács (7. p.) bár óhajtja, nem kívánhatja s nem is kívánta, hogy I).
