Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
22 Midőn e sorok írójától évtized előtt a halál elragadta nejét s rája és öt kis árvájára fájdalom és gyász borult, Dersi János első volt azok között, a kik a részvét enyhítő balzsamát nyújtották egy meleg kézszoritásban neki, a szerény papi ház lakójának. A részvét igen ékes jellemvonása volt a megdicsőültnek. * Mint köri felügyelő gondnok, az egyházközségekben váltogatva tartani szokott köri gyűlések alkalmával a szerény papi házakat, még szerényebb lakóikkal s többnyire gyermeksereggel megáldottan, sokszor meglátogatta s a jövedelem felől tudakozódva, felsóhajtott: «Szegény pap, miből is ruházkodhatik, miből is élhet napról-napra ? 1» Ez állapot közetlen megismerése vezethette végrendelete ez intézkedésére: «Oly szegény 20 tanuló kapjon évenként ioo—IOO forint segélyt, kik tanulásukat nem folytathatnák, ha ily segélyben nem részesülnének: öt a legszegényebb pap, öt a legszegényebb kántortanitó gyermekei közül választassák.» * Ha valamely üdvös czélra gyűjtő-ívvel kereste meg e sorok Írója, mindig készséggel irt alá s nyitotta meg tárczáját. De ha arra hivatkozott, hogy jó példaadás képpcn kereste meg első sorban, nem vette ugyan zokon, hanem megjegyezte : «Jól tudja, tisztcletes barátom, hogy én mindig szívesen adtam s adok annyit, a mennyi telik s csak annyit ígérek, a mennyit kifizethetek s később sem bánok meg.» * -Puszta-szentmiklósi birtokáról Maros-Vásárhelyre bemenő útjában rendesen Náznánfalván és Maros-Szentkirályon ment keresztül. Egyszer, késő sötét este, Náznánfalva között, lovai elkapták. Szekere összcromlott. Személyét azonban a Gondviselés megóvta a szerencsétlenségtől. Bement egy házhoz, a hol világot látott. Éppen Nagy Zsigmond, községi biró és cgyh. tanácsoshoz talált, ki megértve a történteket, szekerén beküldötte Maros-Vásárhelyre. Dersi másnap bérkocsiba ült s felkereste Nagy Zsigmondot, hogy jó tettét megköszönje s megkérdezze, hogy mivel tartozik: «Semmivel uram —■ felelt Nagy — mert a mit tettem, felebaráti kötelességből tettem.» Dersi attól kezdve mind nagyobb bizalommal, mondhatni baráti érzéssel ragaszkodott Nagy Zsigmondhoz, annyira, hogy végrendeletében — mint egy barátjához irt levélben ez iránti akaratát tréfásan kifejezte: «nehogy ingóságom Csáky szalmája legyen» — igy rendelkezett: «Hogy ingóságaim halálom után netaláni elidegenítés elől biztosíttassanak, zárgondnokul megbízom unitárius esperes tiszteletes Kelemen Albert és náznánfalvi lakós idősb Nagy Zsigmond urakat,»
