Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
A forradalom lezajlásával, több vitéz társaival Gyula-Fehérvárt volt letartóztatva, hol Br. Augusz várparancsnok marosvásárhelyi várparancsnoksága idejéből, szüleivel ismeretségben lévén, ráismert s az osztrák hadseregbe való besoroztatás elől haza bocsátotta. Később mégsem kerülhette el a besoroztatást, főleg mivel a náluk szállásban lévő dragonyost, a ki édes anyjához illetlenül szólott, keményen rendre utasította. De atyja az akkori szokásos 500 frt váltság díjjal, sok utánjárással, kimentette. A forradalom szerencsétlen kimenetelével, hazafias reményében csalatkozva, szeretett nővére után, 1852-ben derék jó atyját is eltemetve, nem volt kedve tanulmányait tovább folytatni, sem valami hivatalt vállalni. Egyedül a kedves, miveit és áldott jó édes anya maradott vigaszsza és őrangyala, a kihez határtalan tisztelettel és gyöngédséggel ragaszkodott. Kívánságát elleste s óhajtott mindenben kedvére lenni, mindent kedvére tenni. A haza sorsa s a családi gyász korán komoly gondolkozásuvá tették s oly életpályára terelték, a külömben tevékeny s határozott magatartásu ifjú Dersit, a melyen fájdalmára enyhületet találhatott, magának jövőre biztos állást és függetlenséget szerezhetett s hazájának használhatott, mint akkoriban annyi jelesünk. Éppen ezért a gazdasági pályát választotta, melyre különben is vonzódott s hivatást érzett magában. Gazdaságra való hajlamát atyjától örökölte és sajátította el. Atyja 1831-ben, úgy látszik fia születése feletti örömétől indíttatva, Dersben Ujfalvi Józseftől, tekintélyes birtokát kiváltotta (vagy visszaperelte) s a forradalom után 900 írton eladta. Kitartó szorgalma és takarékossága következtében már akkor megszerezte volt azt a két házat, melyeket fia a kolozsvári unitárius főiskolának s a maros-vásárhelyi unitárius egyháznak hagyományozott. A gazdaság folytatására tehát tekintélyes alapot örökölt; de mivel még gazdasági birtoka nem volt, előbb haszonbéreket vett ki. Már 1852-ben kivette bérbe Maros-Szentgyörgyön a Petki-féle s pár év múlva Mező-Sámsondon a Gr. Rhedey-féle birtokokat. Ellehet képzelni, minő nehézségekkel kellett küzdenie a kényelemhez szokott alig 22 — 25 éves ifjúnak, mig beletörődött a gazdaság folytatásával karöltve járó nyughatatlanságokba; azonban vastermészete
