Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
IX. Dávid Ferenc elítéltetése
92 DÁVID FERENC istentagadó, kárhozatos és hallatlan káromlásra vetemedtél, s az ország törvényei ellenére újításokat tettél; ő Nagysága azért téged érdemed szerint megbüntetve például állít, hogy másokat is hasonló őrült újításoktól visszarettentsen. További határozatig pedig őrizet alatt fogsz tartatni. Harmadnapra Dávid Ferencet a dévai várba vitték örökös rabságra. Mély megdöbbenést keltett az ítélet Dávid hívei körében és sehol mélyebbet, mint az ő városában, Kolozsváron. Július 3-án már fölhívta Blandrata a tanácsot, hogy Dávid helyett plébánost válasszanak és mindjárt ajánlta is Hunyadi Demetert. Ám a tanács ehelyett Dávidért könyörgött. Egy kis aranyos kupát küldött Blandratának, meg szószólókat is választott, „hogy a szegény Dávid Ferenc szabadulásáért a fejedelemnél könyörögjenek“. Érezte a város, mily sokkal adósa főpapjának, s ily megható ragaszkodásával igyekezett tartozását leróni. Hanem mindez hiábavaló volt. Déva vára magas falai között szenvedett már Dávid keserves rabságban, gyötrő betegségben. Csak lelke maradt még mindig megtöretlen és nyugodt, mint az olyané, aki nagy hivatásra kiválasztva minden akadályon keresztül tört s ha száz sebből vérezve is, de csüggedetlenűl haladt küldetése felé, s azt betöltve immár kész életét is ráadni áldozatúl. Ennek ideje is gyorsan elkövetkezett. Betegsége diadalmaskodott végre senyvedő testén s 1579. november 15.-én a halál véget vetett szenvedéseinek. Déva várnak tiszttartója, István, és hűséges — bárcsak kirendelt — ápolója, Királyfalvy István, helyezték végső nyugvó helyére, egy messzire ellátszó római kő mellé. Ott talált nyugodalmat az ó világ emléke mellett az új világ nagy hivatását betöltött férfia. Dávid valóban nagy hivatásra küldetett. Nagy és merész gondolkodó volt, aki az igazság után való mérhete'len vágyával egyenesen és félelem nélkül haladt végig azon az úton, melyen Luther is, Calvin is, csak egy-egy lépést tet'ek, az emberi értelem felszabadításának útján. Ezért van, hogy mindaz, ami mint a protestánizmusz hatása az emberi haladásban valóban értékes: az egyéniség jogainak megbecsülése, a szabad kutatás, a vallásszabadság, mind az ő alapította vallásban, az unitárizmuszban
