Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VIII. Válságos esztendők
80 DAVID FERENC Egész másfajta volt Bátliorynak 1571. szept. 17-iki rendelete. Ez már egyenes folyamánya volt a speieri birodalmi határozatnak, a szellem szabadabb megnyilatkozásának végzetes meggátolása, valóságos cenzúra, csak nehány pontban szelídítettebb kiadása Miksa rendeletének. Volt okuk később megbánni a luteránusoknak, hogy az ő inedgyesi zsinatuk kérésére bocsájtotta ki e rendeletet a fejedelem. Ennek megjelente után három nappal nyílt meg az unitárius zsinat Maiosvásárhelyen, Mit végeztek e zsinaton, nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy Károlyi támadásaival szemben védték vallásukat és talán itt és ekkor mondták ki a Szentháromság ellen megindított küzdelmüknek végső következményét, azt, hogy Krisztus nem Isten, hanem ember, kit tehát imádás nem illet. Magáról a zsinatról semmit sem volt szabad nyilvánosságra hozniok, de csaknem bizonyos, hogy e zsinat határozatait és megállapított vallástételét foglalja magában Sommer Jánosnak, Károlyinak Wittenbergben megjelent müvére még 1572-ben írt hatalmas válasza, mely azonban csak tíz év múlva, akkor is külföldön, jelenhetett meg. A zsinat végzései még sem maradtak titokban. De már ekkor nem ujjongást keltettek a lelkekben; hanem megtorlásra ösztönözték az emkereket. így jöttek létre az 1572. május 25—29-iki tordai és 1573. jan. 1—6-iki kolozsvári országgyűlések kemény határozatai az innovatorok, az újítók ellen. Különösen ez utóbbi végzése teljes fölhatalmazás a fejedelem részére, hogy ne szenvedje, sőt büntesse meg a religioban innovatiot, a vallásban újítást, behozni merészlőket. Dávid jól látta, mi foly körülötte és észrevette, hogy a súlyosabb csapások nem az országos végzésből hullanak híveire. Sokkal több kárt okozott ezekben a fejedelem azon politikája, hogy uralmát mindenképpen a trinitáriusokkal igyekezett erősiteni, legyenek azok akár katholikusok, akár luteránusok, akár kálvinisták. A luteránus egyház egységének és épségének megtartásáról maga gondoskodott az 1572-iki medgyesi zsinaton előterjesztett kívánságaival. A teljes züllésben levő kálvinizmnst, melynek még valamire való papjai sem voltak, Magyarországról behívott papokkal támogatta. így behívta Váradról a Méliusnak 1572-ben történt halála után püspökké választott Károlyi Pétert is, azután Ilosvay Benedeket, akine>[
