Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

VIII. Válságos esztendők

VIII.

Válságos esztendők.

János Zsidmond halálának következményei. — Dávid udvari állását veszti. — A cenzúra. — Mélius erőszakoskodása. — A cenzúra és a luteránusok. — A marosvásárhelyi zsinat. — Hatása. — A fejedelem politikája az unitáriusokkal szemben. — Békés támadása. — A püspökválasztó jog törvénybe iktatása. — Báthory Kristóf. — A püspök jogainak megszorítása. — Tordai Sándor András. — Református püspök; református egyház. — Blandrata célja. -Dávid zsinatot tart. — Újabb törvény az innovatorok ellen. — Újabb zsinat. — Blandrata áskálódásai. — Cselvetése. — Socini Fausto. — Dávid tételei. — A zsidózás vádja. — Az utolsó zsinat. — Blandrata hamisításai. —

— Kiragadtatván az élők sorából a fejedelem, az országban minden ellenkezőre fordult. Dávid Ferenc és az unitáriusok azt hitték, arany század következik rájuk; könyveikben írták, hogy az egész világ vallásukra tér, s abban lesz megvalósulva az egy akol és egy pásztor. A következő fejedelem alatt hamar más sorát érték meg a dolgoknak.

így írja ezt meg Harter, a szász történetíró és szavai — fájdalom, — nagyon igazak.

A János Zsigmond hatála után a fejedelmi székért megindult küzdelemben az unitárius Békés Gáspár és a katholikus Báthory István állottak egymással szemben Békés ügye azonban veszve volt, mihelyt nyilvánosságra jutott, hogy Miksa császár érdekeit nagyon is szívén viseli; a szultán is Báthoryt akarta és így ő győzött. Békés azonban, kire pedig Dávid nagy reménységgel nézett, nem nyugodott bele bukásába. „Nem rövidült meg az Úr karja !“ — szokta mondogatni, hatalma is, kincse is volt, amire támaszkodhatott és nem hódolt meg az új fejedelemnek. Báthory azonban ügyes csellel megvette Fogaras várát, ő pedig Bécsbe menekült-