Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VII. Dávid mint író és szónok
72 DÁVID FERENC nyosan vitató, sokszor éppen a tudósok számára latin nyelven írt munkákat írjon és bocsásson közre. Ezt tapasztaljuk Dávid Ferencnél is. Mintegy a díszt akarta fölrakni prédikációival arra az épületre, melyet erős fundamentumra rakott, bár nem szűnt meg, ellenfelei sem engedték, azután sem csinosítgatni, itt-ott tatarozni sem rajta.’ De ha dísznek szánta is prédikációit, lehetetlen volt praktikusabb célt is nem szolgálnia velük. A prédikációk kinyomtatásának és munkájának gondját természetesen első sorban azért vette magára, hogy tanítását kifejtse, másodsorban azonban azért, „hogy az együgyű tanítóknak és lelkipásztoroknak néminemű forma adatnék eleikbe, mikor az Atya Istenről, ennek az ő egyeden egy fiáról és az szent lélekről tanítani akarnak, minemű formát kövessenek“. Bizonyára szándéka volt, hogy még több prédikációt is adjon ki. Ezért írta címűi művére, hogy első rész. E szándékát azonban nem valósíthatta meg. Pedig az volt a terve, hogy „prédikációkra rendeli“ sz. Pál azon két helyét, melyet Károlyival szemben vitatott. Ebből telt volna ki a prédikációk második része. így mindössze 57 prédikációja maradt reánk. De ennyi is elég, hogy Ítéletet mondjunk róla, mint szónokról. A reformáció szónoka ott élt hallgatói közt és hallgatóival. Hozzájuk szabta mondani valóit is. Bár az üdvösség dolgát tanította, tekintete nem zárkózott el a föld szépségei elől és nemcsak a lelki veszedelemtől igyekezett megmenteni nyáját, a földi élet sok bajában is segíteni törekedett rajta. A szónoklatról lehámlott minden misztikus szín. A prédikátor nem a képzeletet akarta felcsigázni és úgy ösztökélni a jóra; hanem az értelmet akarta meggyőzni és az akaratot állandó elhatározásra hajtani. Keményen, szinte parancsolóan szól. Megtagadja a csodákat, elveti a legendákat ; semmi szüksége reájuk. Még azokat a stilisztikai szépségeket is mellőzi, melyek a lankadó figyelmet élesztik; az ő hallgatóinak nem szabad figyelmetleneknek lenniök. Hisz új dolog minden, amit hallanak s az újság mindennél jobban ingerel. Szónoklatában nincs semmi szóvirág, nincs semmi, ami a szivet ragadja meg, a lelket rázza meg; de szinte zsarnoki hatalommal kényszeríti az ' Prédikációinak címét lásd a 60. lapon.
