Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VII. Dávid mint író és szónok
68 DAVID FERENC tóttá föl vele szemben: Krisztus azon Isten, aki az Atya, avagy más. Ha más Istennek mondja, az írás ellen szól, mert több Isten egynél nincs; ha azon Istennek vallja, ottan kitűnik, hogy eddig való tanítása meg nem állhat, mert úgy a Krisztus öröktől fogva leszen szinte mint az Atya. Károlyi nagyon bízott, hogy e pontban meg fogja Dávidot. Ám csalódott. Dávid dialektikája győzött vele szemben. Igen érdekes e mű befejező része: számba veszi Dávid mindazt a sok rágalmat, melyekkel Károlyi elhalmozta és néha keményen, többször szellemes gúnnyal veri vissza rája. Nem szívesen teszi, bocsánatot is kér miatta a keresztényektől, de az valóban igaz, hogy ellenkezői adtak neki okot erre és szinte „kivájták“ belőle a kemény feleletet. Ezek Dávidnak utolsó nagyobb munkái. Nagy munkásságot fejtett ki az irodalom terén, de müveinek nagy részét latinul írta, mivel a tudós világnak ez volt a nyelve. Meg azután ez a legalkalmasabb is volt a teológia finom kérdéseinek fejtegetésére. Szépen és elegánsan is tudott e nyelven írni, látszik rajta, hogy sokáig humánista volt, aki nemcsak rajongott a latin stilus szépségeiért, hanem el is tanulta ezeket. Jártas is volt nemcsak a teológia latin nyelvében, hanem a klasszikus írókéban is. Mutatja ezt néhány latin verse, melyeknek kifejezései egészen a latin költőkre, főképpen Ovidiusra mutatnak. Dávidnak latin költőkön csiszolt ízlése és lelkének tagadhatatlan költőisége meglátszik az isteni dicséreteken, imádságos és vigasztaló énekeken, melyeket hívei zengettek a templomokban. Az éneklés, — kár a kürtök és az orgona használatát kizárták a templomoktól, — szerves része volt mindenkor az ístenitiszteletnek. Dávidnak azért gondoskodnia kellett, hogy az ő tanításainak megfelelő énekek álljanak a hívők rendelkezésére. E munkájában bizonyosan többen gyámolították, mint Szegedi Lajos, Sztárai Miklós és mások, de legnagyobb része mégis neki volt benne. 6 vizsgálta át bizonyosan a régi énekanyagot, ő válogatta, rendezte és alkalmazta saját tanításához azt, amit megfelelőnek talált, latinból, németből ő fordított le legtöbbet. Bizonyára irt eredeti énekeket is. Fájdalom azonban, hogy tüzetesen sem ezeket, sem amazokat meg nem jelölhetjük. Évek hosszú során át jöhettek létre ez énekek,
