Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VI. Az unitárius vallás törvényesítése
66 DÁVID FERENC Ennek a vallásnak akkor még nem volt külön neve. Az ellenfél ariánus vallásnak gúnyolta és alig látott benne egyebet, mint a régi eretnekek tanításainak felújítását. Pedig lényegesen más Dávid tanítása, mint volt Áriusé, aki szerint Krisztus semmiből teremtetett; más mint Sabelliusé, aki az Atyát, Fiút és szent Lelket egy és ugyanazon lényeg külső időleges viszonyának hirdette; más mint bármelyiké, akiknek nevével meghurcolták, legyen az Samoseta Pál, Cerinthus, Ebion vagy akármelyik új platonikus. Servetotól sokat tanult, de rendszerbe ő öntötte és pozitív tartalommal ő látta el, amit tanításából átvett. Vádolták azzal is, hogy Lelio Socinitől vette vallását. Csakhogy ennek eladdig egyetlen műve sem jelent meg nyomtatásban, mikor pedig öccse, Fausto Socini Erdélybe került, Dávid régen kifejtette már tanítását. Az ő dicsősége ez egészen. De neve talán Blandratától származik. A Calvintól használt „trinitárius“ névvel szemben nevezte ő Dávid tanítását 1575-ben először unitáriusnak. Bár a fejedelem és tanácsosainak nagy része csaknem az egész magyarsággal és székelységgel együtt Dávid tanítását vallotta, ennek törvényes állása biztosítva még nem volt. Míg a fejedelem egészséges volt, — bár gyakran betegeskedett, — nem is volt erre szükség. 1570-ben azonban mind sűrűbben és súlyosabban fogta el a betegség. Testi szenvedéseit fokozta az a nyomott lelki állapot is, mely nősülése meghiúsultán fogta el. Kérte tehát Dávid és kérték tanácsosai is, hogy alkotmányosan biztosítsa az unitárius vallást. Kérésükaz 1571 .-iki jan. 6.-án Marosvásárhelyre összehítt országgyűlésen teljesedett is. Maga a fejedelem adta elő az ügyet, mire a rendek egyértelemmel törvényesen bevett vallásnak nyílvánították az unitárius vallást. Ez volt János Zsigmondnak úgyszólván utolsó fejedelmi ténykedése. Betegsége a zord időjárás következtében erősebben vette elő, úgy hogy Blandarata mit sem tudott ellene tenni. Még azon év március 14.-én az első unitárius fejedelem, Magyarországnak választott királya, megszűnt élni. Egyszerű gyászpompával vitték holtestét a gyulafehérvári templomba. Ott siratta el urát és barátjátját udvari főpapja, Dávid Ferenc, a szeretetnek és fájdalomnak megrendítő igéivel. Sokat vesztett vele az ország; de még többet az imént bevett vallás.