Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VI. Az unitárius vallás törvényesítése
62 DÁVID FERENC tott Debrecenbe és a főbíró vendége volt. Ez alkalommal Méliussal bizonyosan találkozott, vitázott is; de nem nyilvánosan. A váradi disputáció alkalmával esett is szó az ekkor történt megbeszélésekről. Az irodalom terén kifejtett nagy buzgóság, mely egyre fokozta Dávid nevének nimbuszát, meg papjainak fáradhatatlansága okozták azt, hogy tanítása rohamosan terjedt nemcsak idehaza, hanem Magyarországszerte is, főként a török hódoltság területén. Az egész Kolozsvár, — a szász történetiró ékes szavai szerint — 1570-ben „e pestises tudományt vallotta.“ Az Aranyosszék áttérését már említettem. Dézs, Torda, Marosvásárhely fele „és pedig a nagyja“ Borsos Sebestyén krónikája szerint, a székelység, Csík, Gyergyó, Udvarhely és Marosszék néhány helységének kivételével mind Dávid vallásán voltak. Gyulafehérvárt és Abrudbányán virágzó eklézsiák voltak. Váradon a disputa következtében 3000-re rúgott a hivők száma. Papjuk Basilius lett, aki innen messze vidékre elterjesztette az új vallást. Belényesen, Békésen, Laskón, Tolnán, Pécsett, Székesfejérvárt népes eklézsiák alakultak. Temesvárt meg Baranyában hatvatnál több egyház volt. Ezeknek külön püspökük is volt a Temesvárt lakó Karáili Pál, az alföldi püspök, tudós, nagytekintélyű, költői tehetségű férfiú. lm így terjedt mindenfelé Dávid tanítása. Nem is volt ezt nehéz megérteni a legegyszerűbb embernek sem, holott rendszere oly szigorúan logikus volt, hogy a tudós is megnyugodhatott benne. Dávid hitvallását, épúgy mint ellenfelei, — unosuntalan kinyomatta. Csaknem minden iratában ott van, s ez kétségtelenül jó volt arra, hogy minél szélesebb rétegekben ismeretessé váljon. Legteljesebben és legrendszeresebben mégis prédikációi tárják elénk egész tanítását. Alapgondolata ez: „Azt a régi evangéliumot, melyet az atya Úristen a paradicsomban hirdettetett és melybe a jövendő Messiást megígérte volt, kell most is prédikállanunk szüntelen, az Istennek népét arra és nem embereknek okoskodó találmányokra tanítanunk és vezérlenünk.“ Ez evangéliom igéje vitte őt az egy Isten olyan felfogására, mely teljes ellentéte a katholikus és a protestáns vallások Szentháromságának. Ez az ellentét tette kötelességévé, hogy tanításában oly magyarázatot adjon az Atyáról, a Fiúról, és a szent Lélekről, mely nemcsak ellentétben ne álljon a szentírással, hanem
