Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

V. A váradi disputáció

DR. KISS ERNŐ

57

Ennek kedig az ő egyetlen egy Fia, a Jézus Krisztus... Ha azért szenvednem kell, öremest, jó lelki esmerettel szenvedek és senki Gráciáját nem kérem.

Mélius tehát nem ért célt; a vita folyt tovább. Azonban már saját hívei sem igen bíztak benne. Bizonysága ennek Czeglédi György felszólalása, ki kérte a fejedelmet, legyen már vége a vetélkedésnek. „Az után, ha Péter uramnak és Ferenc uramnak mi dolga leszen egymással, szabadon dispuíálhatnak. Ha pedig Péter uram disputái, erről ugyan mi protestállunk, ha miben meg fogyatkozik, hogy mü a mii vallásunkat mellette nem kötteleziik.“

Valóban a vitatkozás kezdett már elnyúlni és zavaros lenni. A hatodik napon maga a fejedelem szólt rá Méliusra, hogy feleljen Dávidnak, ha tud, ha nem tud, üljön le; Békés pedig egy hordó bort ajánlt fel neki, ha érti, amit mond. Dávid mindinkább felülkerekedik. Az elkeseredés is kitör belőle a sok rája szórt rágalmakon és nyíltan szemébe vágja az ellenfélnek, hogy áltatta eddig a községet hamisan magyarázván neki az ö tanítását. Mélius meghökken a bátor szavakon és — jó későn — a szeretetre hivatkozik : szeretni kellene egymást és nem szidalmazni, hisz egy Atyának gyermekei vagyunk.

Mikor pedig újra erősködik tanítása mellett, maga a fejedelem mondja el róla, hogy az nap reggel, mikor magához hívatta, Mélius így szólt neki: „Él az Isten és úgy vigyen ki békével az Felséged ajtaján, hogy ennek előtte soha sem tudtam, mi legyen a Krisztusnak Istensége. Azt sem tudtam, micsoda Krisztus Istenségét prédikállottam és mit mondtam. Hanem a tegnapi napon, hogy az jámbor Ferenc uram veté a kérdést előmbe, úgy bújék ez éjei fejembe.“

Erre már nem sok szava volt Méliusnak. Még megkísérti ugyan védeni álláspontját, de midőn a fejedelem újra firtatja, hogy micsoda Krisztust prédikált eddig, mondja meg, teljesen elhallgat. A vetélkedés véget ér. Maga a fejedelem zárja be kijelentve, hogy azért rendezte, hogy alattavalóinak lelkére gondot viseljen és eltörölje azt a gonosz rágalmat, hogy török hitet vall. De látja hogy célt nem ért, mert az ellenkező fél csak tétováz, az igazságnak kijelentésére nem igyekezik és a kérdésre egyenesen felelni nem akar.