Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
I. Dávid, mint Luther követője
14 dávid;ferenc A kanonokok közül különösen kettőhöz jutott közelebb, kik jóindulattal látták fejlődését és pártfogásukba vették. Ezek Medgyes Ferenc és Pesti Gáspár. Humánista volt mind a kettő és rokonérzéssel nézte a reformációt, bár egyik sem szakított a kath. egyházzal. Sőt Medgyes nagyra volt hívatva: György barát őt akarta a püspöki székre emelni. Ám még pártfogója halála előtt gyilkosok áldozata lett a kolozsmonostori várkastélyban. (1551.) E két nemes gondolkodású férfiúnak köszönhető, hogy Dávid Ferenc eljutott Wittembergbe. A gyulafehérvári állapotoknak nagyeszű megfigyelője bizonyára észre vette, hogy azon a módon, ahogyan maga előtt látta, soha sem következhetik el az egyház reformálása, mely után pedig ő is, mint a jobbak általában áhítozott. Észre vette azt is, hogy az új tanítás nem állhat pusztán annyiból, amennyit a gyulafehérvári kanonokok közt megismert belőle. Fölébredt tehát lelkében a vágy, hogy megismerhesse teljesen az új elveket, még pedig ott magánál a forrásnál. Erősítette e vágyát az 1543-ban Gyulafehérvárt tartott egyházi gyűlés is, melyen megjelentek a brassói szász luteránusok küldöttei is, magukkal víve Honterus Apológiáját és erősen vitatták igazukat. Az ekkor hallott új eszmék mély hatással voltak Dávid Ferenc lelkére és vágyát elhatározássá érlelték. Medgyes és Pesti támogatásával 1545-ben ki is ment Wittenbergbe és négy évet töltött ott „Melanchton lábainál“. Mi sem bizonyítja jobban mily hatalmasan égett Dávid Ferenc lelkében az igazság után való áhítozás, mint az a tény, hogy amúgy is nagy tudással bírva és immár a férfikor küszöbén járva, magára vette az útazás fáradalmait és kész volt arra, hogy mint egy kezdő hallgassa a mester szavát. Wittenbergben áttanúlta teljesen Luther tanításait, tökéletesítette magát a görög és zsidó nyelvekben és megszerezte azt a bámulatos jártasságot a bibliában, mellyel annyiszor keltette fel később barátai és ellenségei csodálatát. A messze idegenben hálás szívvel gondol még pártfogóira, — elsőnek ismert nyomtatott művével, — egy levéllel és verssel, tiszteli meg Pestit és Medgyest; de az már bizonyos, hogy hazatérve nem keresi föl többé körüket. Az ő lelke már teljesen meghódolt Luther előtt és midőn 1550 ben visszajön nem humanista többé, hanem hittudós. Ide haza is nagyot változik a világ: a szász városok követték
