Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
Bevezetés
DR. KISS ERNŐ 9 jártak Wittenbergben és ott a forrásnál lesték el Luther tanításait. Ezek aztán nemcsak mesterük teológiáját tanulták el, hanem megtanulták tőle azt is, hogy tudományukat szóban és írásban terjeszszék és vitassák még pedig nemzetünk nyelvén. így hatott az új tanítás irodalmunk föllendülésére is. így szült nagy és élénk szellemi életet országszerte. Valóban sajátságos, hogy ez az új szellem és ez a gazdag irodalmi élet a legszomorúbb politikai viszonyok között hódított és fejlett ki. A mohácsi veszedelem után országunk határai egyszerre öszszeszorultak: keleten és nyugaton a török sokat elvett belőlük, sőt nemsokára beékelődött ennek hatalma egészen országunk közepébe föl Budáig és Egerig. Ugyanekkor két királyt is választott a nemzet, Zápolya Jánost és Ferdinándot és mindkettőt alkotmányosan meg is koronázta. így megfogyatkozott a nemzet ereje; a törökök hatalma pedig egyre terjedt. A két király versengése azután nyakunkra hozott még egy ellenséget, a németet. Mert az egyik király, Ferdinánd, idegen volt a nemzettől, nem lakott itt köztünk, nem is akart megérteni bennünket és hatalma megerősítésében is idegenekre, németekre támaszkodott. Két ellenséggel kellett tehát megküzdenie a megfogyatkozott magyarságnak. E válságos és nehéz időkben az volt a nemzet szerencséje, hogy a nemzeti király, Zápolya János, mellett egy hatalmas tehetségű férfiú, Martinuzzi György, állott, akit a történetíró „a régi világ utolsó magyar államférfiénak“ nevez. Ennek hatalmas tehetsége, ügyes politikája alkotta meg a veszendő magyarság számára Erdélyt, mely a Tiszántúl levő Magyarországgal együtt mindvégig János király mellett volt, s bár többszörös kísérlet történt arra, hogy egyesíttessék a Ferdinánd alatt levő országrésszel, a török pártfogása mellett ugyan, de mégis megőrizte különállását. János király halála után maga Martinuzzi is azon dolgozott, hogy most már az egyetlen király hatalma alatt egyesüljön az egész ország és egyesülve vegye föl a harcot a törökkel: e törekvése azonban meghiúsult. Erdély és vele Magyarország egy része megmaradt különállónak. Sőt mikor belátták, hogy Ferdinánd Erdélyt nem tudja megvédeni a töröktől, sőt ezzel is csak azt tenné, amit Magyarországnak birtokában levő részeivel, hogy idegenekkel árasztaná el, —
