Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
A ZSINATOK ÉS SAJTÓ. 79 czikk szerint — mint az Isten egysége, állata és háromsága, a Fiú és Szentlélek istensége ellen tanitók — miután az igaz tanok védői által törvényesen megezáföltattak és elítéltettek, istenkáromló bűnösök és eretnekekként az egyházból kizárandók, s a világi hatalom áltál pallós-jognál fogva megölendvk.“' *) . . . Téves felfogása a helyzetnek és viszonyoknak. A mit Genfben Kálvinnak ki lehetett vinni, Erdélyben, melynek szabad alkotmánya s politikailag legműveltebb nemessége volt, az új tanok felé pedig leginkább ez és a szabad székely nép hajolt, kísérletnek is vakmerő. Önálló ország autonom jogú papsága felett egy külsőnek akarni Ítélni! . . . Hogy a zsinat folyamáról és végzéseiről teljes ismeretünk legyen, ismernünk kell Melius egybehívó levelét és vitatételeit Az első még nincs fölfedezve; Bőd Péter egyik műve * 2) ez iránti közléséből, főleg pedig tartalmából úgy jő ki, mintha a Lampe által közölt 1567. deczember 14-ki keletű szikszó-debreczeni zsinati egybehívó 3) lenne az; de én azt Dávid F. egyik vitairata 4 5 б) előszavaiból következtetve, 1568-11 tartottnak vagy megtartani szándékoltnak gondolom s tárgyalását a következő évre is soroztam. A vitatételeket feutartotta Lampe '), s ezeknek már czíme súlyos kárhoztatást fejez ki az ellenfél irányában. B A Szentirásokból vett igaz tételek [Propositiones] — igy hangzik az — az egy Istenben levő egységről és háromságról a Sabellius és Socinus tévelygéseitől megfertőztetek eretnekeknek szörnyeszméi [wion$tra\ ellenében, kitűzve az említett debreczeni zsinatra.“ Hét tételbe van összevonva Melius hitvallása, melyet ugyanannyi ellentétel [Antithesis] követ. Minthogy az egyházé az, a mit a zsinat elfogadott, az pedig, mint szintén a Dávid Ferenczé is, ennek czáfoló müvében előfordul, itt csak nehány jellemzőbb vonást említek meg belőle. Az I. hittételben éles kárlioztatás van kimondva azokra, kik az Atya Istent úgy tanítják, hogy egységéből az Ige és Szentlélek ki legyen zárva ; a II. visszautasítja Melius, Sabelliust, Photinust és Samoseta Pált, kik az Atya Istenbe zárják az egész istenséget; a Ill-ikban kárhoztatja Ariust, Serveto-t és társaikat, kik az egész istenséget az Atyának tulajdonítván, attól a Fiút és Szentlelket mintegy megfosztják; a IV-ikben hazugoknak mondja, kik a Krisztust, Isten testben megjelent és nem tulajdon fiának mondják; az V-ikben kárhoztatja, kik a Fiúnak véges kezdetet [initium finitum] tulajdoninak s az istenségben való egyenlőséget tőle elveszik; a YI-ikban visszautasítja a Servetot követők hazugságát, a kik tőlük a valóság, állat és személy nevezeteit el akarják vitatni; a VH-ikben kárhoztatja Nestoriust és Ariust, kik Isten egyszülött fiát önlétünek tanítják, mert az Atya soha nem volt a Fiú nélkül, az Ige azért Isten és Jehova, mert Isten fia. ,!) Itt az idegen nem') Látható: Canonex Meliani vagy Articuli Majorén . . . czímü könyvben. а) História Unitariorum ... 27. 1. ®) Lampe . . . 176—178. 11. 4) Befutatio Propositionum Petri Melii non inquirendae veritatis ergo, séd ad contendendum propositarum . . . Elősző kezdete. 5) Lampe . . . 164—169. 11. б) Lampe . . . 146—169. II.
