Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VII. 1564-1566
AZ EGYSŰG IÍS HÁROMSÁG FELETTI VITÁK. 73 gyula-fejérvári első, Maros-Vásárhelyen bevégzett zsinat végzései s hitvallása új mozzanatokat jelölvén: ismertetni szükségesnek látom. Az elsőben főelvül van kimondva, hogy a hitnek egyedüli alapja az apostoli hitforma [Credo], ennek nyomán Istenről ily vallás van téve: ,1. Isten csak az egy, mindenható Atya, szerzője, kezdete és forrása az istenségnek; legfőbb, senkitől nem származó, minden más ok felett való, de a kiből az Ige és Szentlélek nem záratik ki, sőt benne van kezdet és vég nélkül. Azoktól, a kik az egy jelzőt az állatra vagy lényre, nem az Atyára értik és abban három személyt keresnek, a Hitvallás alkotói elválnak; mert ezek az egy Istenből négy Istent, az egy állatból és három személyből négy bálványt alkotva, elvonják az elmét az igaz Isten ismeretétől, sat. II. A Jézus Krisztus mindenek ura, általa járulunk az Atyához, általa s vele együtt imádjuk, megismerve, hogy Isten mindeneket neki adott, s ő mindent ad nekünk; egyszülött és tulajdon fia Istennek, természetszerinti és kedves; főpapunk, közbenjárónk; nem szükség kutatni a sopliistákkal: vájjon az Atya állatából vagy személyéből származott-e ? mert érről a szentirásban emlékezés nincs; az utolsó időben megjelentetett, Istennél volt, testté lett. III. A Szentleiket vallani kell, mert nevében kereszteltetünk meg, megszenteltetünk s az örök életre újjá születünk; a Szentlélek az Isten és Fiú lelke, tanitó, vigasztaló, de nem harmadik személy vagy egyén, mert a szentirás azt sehol nem tanítja. . . .“ E Hitvallás szerzői — a mint az gondolkozó elméknek azonnal feltűnik — az egység és háromság kérdése legmélységesebb mélyein járnak, midőn a hagyományokat és szent atyák tekintélyét mellőzve, egyedül az újszövetségi írásokat ismerik el Krisztus evangelioma alapjául. Némileg burkoltan ugyan, de tisztán felismerhetőleg lép előtérbe itt az’Isten-egység eszméje, s csak értelmezési árnyalatok tartják fen a Kálvin-hitüektől is elfogadott Szentháromság orthodoxus tanát. ’) A gyula-fej érvár- maros-vásárhelyi zsinatok I.—VEI. tételbe összevont hitvallása alapján Dávid F. mint még a Kálvin-hitüek püspöke, látva az elmék kételyeit és aggodalmát, egy teljesebb Ivatékismust dolgozott, melyben a viták folyamában felhozott kérdéseket és hitnézeteket bővebben kifejtve, rendszerbe foglalta, s a hívek felvilágosítása és megnyugtatása végett -— a fejedelemnek mint az egyház és üdvezitő hit hirdetői legkegyelmesebb s legfőbb pártfogójának ajánlva — Kolozsváratt még azon évben kiadta. Ezek és a thordai zsinati hitelvek közt a reformatio fejlődésére nézve hátrányos különbség van, a mi azt mutatja, hogy Dávid F. és Blandrata igen előre mentek volt a reform útján, vagy az utóbbi zsinaton kisebbségben voltak, vagy tán — a mi szintén azon évben a felség jóváhagyásával kiadatott és az ezek alapján dolgozott: cATECHisMus ecclesiarum sat. czímü könyv, mely az elébbi zsinati végzéssel egyszerre nyomatott ki Kolozsváratt. Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. xxx. a) száma alatt. A Sententia Concors czímü kis zsinati irat látható Bőd Péter ily czímü művében is: História Unitarior. sat. 12—26. lapokon. ') Lampe . . . 147—148. 11.
