Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
BLANDRATA ÉS A LENGYEL REFORMÁTUSOK. el űzetvén ezek [érti a Kálvin - hitüeket] farkasokként a Krisztus aklától zsákmány nélkül s dicstelenül, dühök s ki nem elégitett étvágyuk nyugodni nem tudott. Dávid F. lassanként behízelegte magát Blandratának egy tévesen hitt olasznak barátságába sat.“ Azután igy folytatja: „Ezek tehát megegyeztek, hogy Enyeden zsinat tartassák, melynek elnöke legyen azon olasz, a kinek álnok cseleit s Szentháromság felőli kalandos nézeteit nálunk szinte senki sem ismerte ... “ ') Blandrata, mint udvari orvos most másodszor volt az erdélyi udvarnál; életét és működését 15G4.azenyedizsinatonelnökösködéseig máshol ismertettem 2); most azt egykét pontban kiegészítve, folytatom s e gyűlésen kir. biztosi s a kor egyik legnagyobb hittani vitájában elnöki minőségben működését jellemzőm azért, mert ő az Erdélyben ezután vallási téren történendőkre nézve Dávid Ferenczczel benső egybeköttetésben áll, mint kétségtelenül mindenben egyik főtényező; tényleges raformatori működése itt kezdődik, s e czélból sem e gyűlésről és határozatairól tiszta felfogás, sem átalában a korszak történeteinek helyes nézpontból megítélése nem lehetséges. Blandrata először 1546-tól 1551-ig szolgált Izabella királyné udvarában, annak Férdinándal kötött országcseréjében közreműködött, az özvegy királynét Kassára elkísérte, királyi asszonya érdekében Ferdinánd királynál követséget viselt — Forgách szerint — irányában nem volt tökéletes hűségű, mit igazolni látszik az, hogy Ferdinánd királytól 1551. aug. 11. költ kir. levele tanúsítása szerint szolgálataiért Cassani marquis közbenjárásával ajándékban részesült, s egyszersmind további kegyéről is biztositatott 3 4) ; erre a királynét elhagyván, elébb Olaszországba ment, onnan az inquisitiotól iildöztetve Genfbe, s a Kálvin hitvallása szerinti olasz egyházhoz csatlakozott; 1553. Serveto megégetése rettentő történetét ott élte át, Kálvin hittani előadásait hallgatta, Jézus istenségéről észrevételeket tett négyszem közt, s nyilván a nép előtt; támasztott kételyei, szüntelen meg-megújuló aggodalmas és faggató kérdései, átalában gyanús magatartása miatt Kálvin haragját vonva magára : 1558-n május vége felé onnan észrevétlenül eltűnt, s Lengyelországban vonulva meg, ott is a Kálvin hitvallásuakhoz csatlakozott, Lismanin hírneves lengyel hittudóssal s az ottani szabadelvűekkel hamar barátságos viszonyba jött. Pinczow volt akkor a lengyel reformatio központja; Stancaro ugyan eltávozott onnan, de eszméinek hatása megmaradt, s midőn Erdélyből kizáratott, másodszor is itt talált oltalmat. A két menekült Statoriussal és Gonesius Péterrel a Szentháromságot és Jézus közbenjárói tiszte természetét vitatni kezdette, 1558—59 e vita tárgyát zsinat elé vitték, s bár kisebbségben maradtak, Blandratát szabad vallási nézetei a nemesség előtt oly te3) Schesaeus idézett beszédében, a megnevezett gyűjt. 360. 1. 4) Keresztény Magvető XII. köt. 1877. jan.—febr. füzet, 1—32. 11. ') Commentario Della Opere et Della Vieenda di Giorgio Blandrata Nobile Saluzzese Arcbiatro in Transylvania e in Polonia Padosa. Typografia Battoni MDCCcxiv. 36—39. 11.
