Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
A N.-ENYEDI ORSZÁGOS ZSINAT. 53 kéért elfogadhatók-e ezen képes szólamok \phrases], melyek Isten igéjével nem ellenkeznek ? Első: hogy a kenyérben vagy kenyérrel a szentség titokszerü egyesülésénél fogva Krisztus teste adatik. Második : hogy anyagilag Krisztus testével táplálkozunk, s evvel valóban és igazán közösülünk. Harmadik: hogy a kenyér szentségileg a Krisztusnak teste, mint volt halála előtt, de csak minősége megváltozása következtében. Utolsó: Vájjon a gonoszok az igaz szentséggel élhetnek-e, ehetik-e Krisztus valóságos testét, használ-e az nekik ? Miért záratnak el ettől, holott ha élhetnének vele, javukra válnék, mint válik a hitetleneknek, a kiket az azzal élés megtérít?“ ') Ha e tényeket mint az azon korbeli vallásos nagy mozgalom elkülönzött jelenségeit tekintjük is, fel kell tűnni a kir. rendeletek és országgyűlési végzések hittanilag teljesen szabatos irályának és szabadelvű jellegének. Látszik, hogy ezek nem világi, vallási dolgokkal tüzetesen nem foglalkozó kormányférfiak szerkesztményei, hanem olyaké, kik a korszellemnek vezetői, s az érvényesülésre törekvő új irány képviselői voltak. De fel kell hogy tűnjék az ország közvéleményének különböző áramlata, a királynak e szerint, s a különböző felekezeti többségek akarata szerinti önelhatározása is. A fejedelem a szebeni zsinat végzéseit szintúgy megerősíti, azért, mert a Luthert követők polgári főhatósága, a szász egyetem kívánta, s ő mint szintén e hitet valló, azt nem tagadhatta meg: mint eleget tesz a Kalvin-követők zsinatsürgető kérésének, mert azt a helyzet és közszellem felismerhető megváltozása követelte. A szász eklézsiák híveit vallásuk és intézményeik megtartására inti, de az országgyűlésnek szabad vallásgyakorlási végzései is királyi megegyezésében részesülnek. Ezek mind ugyanazon irány oly különböző nyilvánulásai, melyek a királyi hatalom védő paizsa alatt törekedtek érvényesülésre, s Dávid F.-nek ezekben kiváló része volt. Őt czéljaiban befolyásos anyavárosa s korábban Petrovich helytartó gyámolította , mit az özvegy királyné és liberális lelkületű fia sem ellenzett, most pedig e szellem és törekvés Blandratában új támaszt talált. Ennek történeti tény ül elfogadására nem egy adat utal. Kolozsvár a Zápolya-háznak, mint a nemzeti királysági vágyak megvalósítójának mindig határozott híve volt; s a Zápolyák érette elismerők és liáládatosok. Mindkét király gazdag jövedelmi forrásokat nyitott számára adományaiban. II. János (Zsigmond) virágzó iskolát alapitott kebelében, azt a kolozs-dobokai róm. kathol. esperes secularizált dézmajövedelme egy ötödével * 2) s szép nagy telekkel és házzal ajándékozta meg; Dávid F. a főpap és hatalmas egyházi szónok a város birájának veje, kiről Bőd Péter azt Írja, hogy mint a magyarok superintendense, a királynál nagy kegyben állott 3); Geleji K. István jellemzően igy fejezi ki ezt : a fejedelem előtt igen intro ember volt. 4) Itaemond Flóriánnál is a királynak ') Archív . . . Schwarz értek. 289—290. 11. s) Egyháztól'iénélmi Emlékek. I. Oklevelek . . . VI. szám. 3) História Unitarior. in Transylvania, sat. Lugduni-Batavor. mdcclxvi. 10.1. 4) Titkok Titka sat. mdcxlv. 17. 1.
