Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
V. 1558-1560
46 KÁLVIN ÚRVACSORÁI TANA. „Megtarthatta volna ő is — mondja tovább — birt tisztességét és méltóságát, ha ennek Isten egyháza szolgái főgondjának kellene lenni, a miért ellenfeleik most — a mint leveliikből látszik — egymással versenygenek, s mit ő az országban nem közönséges mértékben birt addig, mig nézeteiket követte. Nincs miért fenyegessék száműzéssel vagy más ily roszszal, mert ha Istennek az lesz akarata, bármi sorsra készen áll, s inkább eltűri a száműzetést, mintsem a megismert igazságot megtagadja. De ő a jobbat reméli, mert a királyi felség szivében rendületlennek hiszi amaz isteni igazságot és kegyelmességet, hogy meghallgatatlanul senkit el nem itél. Önként ajánlja szive alázatosságában, sőt tiszteletteljesen kéri kihallgattatását, s ez ügynek e végre egybehívandó zsinat által elintéztetését. Sőt reménykedik a szász városok tisztelt tanácsai előtt is, hogy Istenre és az igazságra tekintve, papjaikat intsék, ne vitatkozzanak szitkozódva és epével, hanem a kitűzött helyen jelenjenek meg. s a vitaügy határoztassék el nem az emberek, de Isten igéjének tekintélye által, mert az igazság nincs kötve az emberek, hanem az Isten szavához, mely bizonyosan győzedelmeskedni fog s a hívők lelkét üdvözíti az Ur Jézus Krisztus által.“ ') A kolozsvári zsinat 2) 15. pontba foglalt hitvallása valahol máig elfelejtve vagy elrejtve lappang; az erdélyi Kálvin hitű papságnak a magyarországiakkal együtt Maros-Vásárhelyen november 2. tartott zsinata úrvacsora felőli vallástétele közelebbről fedeztetett fel, nincs pontokra osztva s hátrább ismertetve lesz ... A Dávid P. által sürgetett közös zsinat a király rendeletére Hehler püspök elnöksége alatt 1560. jan. 10. tartatott meg Medgyesen, hol a szászok urvacsorai tanaikat nyolcz pontban fejtették ki, s Tótel és Ellentétel alakjában táblázatosán úgy állították össze, hogy a Luthert és Kálvint követők tanai közötti különbség első tekintetre kitűnjék. Dávid F. és Heltai Gr. szintén előterjesztették ellennézeteiket és érveiket, 15 pontból álló, korábbi évi hitvallásukkal együtt, s az ellenféllel több napon át vitatkoztak, hangsúlyozva főleg azt, hogy e kérdés a szent atyák írásai alapján el nem dönthető. 3) Hehler és a szász eklézsiák urvacsorai tanainak sarkpontja ez: Krisztus alanyiéig lehet, egyszerre az égben és földön , mindenütt, tehát az úrvacsorában is; abban, mint imádandó szentségben Krisztus valóságos teste és vére adatik a híveknek, méltóknak és méltatlanoknak egyiránt, s ezt azok természetileg, valósággal, testi szájjal eszik és iszszák. Ez az ő ismeretes tan jók a consubstantiatio felől. Dávid F. és Heltai G. szerint, ellenben az úrvacsora: Krisztus megígért jótéteményeinek velünk közlése, szent szövetségkötés, örökélet pecsété, béke és megengesztelődés, nem Krisztus megtöretett teste és vére, de annak jegye, élő kenyér és vér, mennyei eledéi, melyet nem szájjal, de szívvel, nem testileg, de hit által kell venni... Utóbbiak a consubstantiatio ') Fosztó-Uzoni műve idézett helyén. 3) Archiv des Vereins für Siebenb. Landesk. Neue F. 1857. II. B. 255. 1. s) ITaner , . . 259. 1. Schesaeus idézett zsinati beszédében 359. 1. Archiv sat. Schwarz többször idézett értekezésében.
