Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
V. 1558-1560
40 DÁVID FERENCZ AZ ÚRVACSORA-KÉRDÉSBEN mindkét nemzet fiait s mindkét hitnózet vallóit egy liitalapra viheti s igy közöttük igaz és tartós egyetértést hoz létre.“ ') Nincs ok a külső és anyagi indokok hatása tagadására, sem szépítésére. Ez az embertől és emberi törekvésektől elválaszthattam De hogy Dávid F.-nek magasabb vezérlő gondolata: a két nemzet és két hitvallás egysége fentartása, az egyháznak megoszlástól megóvása s az úrvacsora-kérdésben észszerűbb felfogás érvényre juttatása volt, messzelátó elméje, egyezkedési kísérletei, maguk az események és a szász történetírók tanúsítják. „Midőn látta — írja Haner — hogy Melius a nemesség legnagyobb, a magyarok és székelyek jó nagy részét tudományára vonta, s már csaknem mindenki a Kálvin nézetnek táborában volt: hogy a rósz az eklézsiákban még inkább el ne harapózzék, őt ismételt vitákban helyesb meggyőződésre birni, a népet egyházi beszédei által oda, honnan eltávozott, visszavinni törekedett; de ez sok hánykolódással, szitkokkal, gyakran közfelháborodással végződött, s ő a nemességtől csábítva, Meíiustól ostromolva, Melanchton írásaiból vett ellenvetések és az ágostai hitvallás különböző szövegalakjai miatt lelkében kételynek adott helyet, a küzdelemben kifáradt, hitbuzgósága meglankadt, ezek által az egyháznak rendkívüli kárt okozva. “ 2) Érdekes mozzanatát jegyezte föl Raemond Flórián a Dávid- Melius-féle hitvitáknak, mely azok ekeseredett jellemét s Dávid F.-nek Melius hitére áttérését igazolja. „Ez a Dávid F. kiről azt mondják, hogy a bibliában annyira jártas volt, hogy legtöbb helyét könyv nélkül tudta, egy alkalommal vitázván a kálvinistákkal, azok a szentirásnak az ő állításai támogatására idézett helyeit olyaknak nyilvánították, hogy azokat a szent atyák értelme és tekintélye szerint kell magyarázni. Valóban kedves emberek vagytok ti —- monda visszaútasitólag Dávid F. — kik azt akarjátok, hogy én ismerjem el a szent atyák tekintélyét, a mit ha a pápisták nektek ellenvetnek, mindjárt azt mondjátok: azok is emberek voltak, tévedhettek. Nem szégyenlitek magatokat? Ha előttetek oly nagy azok tekintélye, miért nem fogadjátok el a pápai tanokat, melyeket mind a szent atyák, mind a conciliumok elfogadtak, s a miket ti most az Istennek általam idézett szavai ellen vettek?“ 3) Dávid F.-nek a magyar és szász nemzet egy vallásban egyesítésére irányzott törekvéseit Haner a szász közérzelem megbántódását bizonyitólag — érdekesen Írja le. „0 úgymond — bogy elérhesse a mire vágyott, a személyében egyesitni akart két vallás superintendensi tisztét, visszaélve a szászok becsületességével, kiknek a cselről nem volt tudomásuk, elébb lutheránus atyjafiait nehány hitczikk megváltoztatására bírta; azután ennek okát két terjedelmes iratban kifejtvén, személyes barátait a vallási egyesülés ügyében magán értekezésre hívta meg. Ezek átlátták, mi várható attól, a ki nekik egyideig oly nagy szolgálatokat tett, s visszaútasitva meghívását megkérték : térjen vissza ') Haner . . . 247. 1. 2) Haner . . . 246. 1. Scliesaeus zsinati beszédében. 3) He Ortu, Progressu ét Buina Haereseon sat. Coloniae, mdcxiii. 530. 1. Ennek Dávid F. unitáriussá léte után kellett történni.
