Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
DÁVID P. AZ ORSZÁGOS ZSINAT ELŐTT. 233 valaki a szentirás fundamentomábol helyesebbre tanít, szívesen engedek. “ A követség a fejedelem elé járult, igyekezett a lángoló tüzet csillapitni, kérte a fejedelmiföltételek megtartás át, melyek azt tartják,hogy a fejedelem senkit vallásában meg nem háborít, s kihallgatatlanul el nem Ítéltet; kérte, hogy elhirtelenkedett Ítélettel a jó férfi ellen kegyetlenség ne követtessék el. De Blandrata, Socini és a pártjokon levők, kik már az előtt egy héttel összegyűltek volt a fejedelem körül sott tanácskoztak, folyvást olajat öntvén a tűzre, a fejedelmet a kegyelmesség érzelmeitől visszatartották. A nemesség igyekezete is meghiúsult, mert az udvar már egészen roszul s ellenök volt hangolva. Ez őket mélyen megindította s akaratlanul is kitört leikök belső fájdalma. A fejedelem látta ezt s a népnek is elkeseredését, meggondolkozott, s zavartól és pártütéstől tartva, az egész ügy elintézését junius 1-re halasztotta. Mindenki engedélyt kapott hazamenetelre, Dávid F. az elébbi őrizet alatt hagyatván. Megtudták ezt álnok atyjafiai s Blandratához mentek, figyelmeztették, hogy eddig az ő vezetése alatt dolgaik jól folytak, de ha ő figyelemmel nem lesz, Dávid F. megszabadul. A doctor e szavakban tört ki: „ Higyjetek nekem! vagy minden javaimat elvesztem, vagy Dávid F. meghal. Szavát még hatályosabbá akarván tenni, így módosította: B Vagy én meghalok, vagy Dávid F.“ Ez alatt megérkezett Kolozsvárról hív szolgája Ádám János — egyike a leghitetlenebbeknek, a ki Kolozsváratt ajándékot eszközölt részére, hogy a fejedelemnél közbenjárjon Dávid Ferenczért, itt pedig azt jelentette Blandratának, hogy ellenei már győzelemmel dicsekednek Kolozsváratt! Lám doctor ur! nem megmondottuk—igy kiáltottak fel Dávid F. ellenei. Blandrata arcza meggyűlt, palástját vállára vetette s rohant a fejedelemhez; mindent elbeszélt neki; kérte, hogy Dávid F. szorosabb őrizet alá vettessék s a vele szólástól mindenki eltiltassék. Azonnal tiz fejedelmi darabontot rendeltek mellé, egy kapitány alatt, tetszésére bízták tiszte miként teljesítését ...Örvendhetnek, vétköknek méltó eszközét találták meg. A fejedelem Blandrata parancsai alá helyezte a kapitányt. Hozzáment ez a keresztény vallás esküdt ellensége — Írja forrásom — bakónál kegyetlenebb s csak valami kevés Írástudással dicsekvő ember, utasítva a doctortól, a darabantokat elhelyezte, a fogolytól rokonait elzárta, alig bocsátották hozzá gyermekeit, a kik a betegségben sorvadó atyát ápolják. Másnap szigorú őrizet alatt Kolozsvárra visszamentek. Nagy kegyetlenséggel elzárták tőle gyermekeit, ép úgy vejét sem bocsátották hozzá, a kinek neje is nagy kéréssel nyert engedélyt atyja látogatására, akkor is katonák kisérték s csak ritkán bocsátották be ; orvosát eltiltották s csak a fejedelemtől könyörgéssel nyertek engedélyt ennek és a beretváló borbélynak bemehetésre. Ez őrizet egy hónapnál valamivel tovább tartott, a kitűzött junius 1-ső napjáig Dávid F. folyvást betegeskedett s annyira elgyöngült, hogy már alig tudott beszélni. Azonban közeledett megáldoztatásának napja. Parancs jött, hogy kemény őrizet alatt Gyula-Fej érvárra vigyék. A kiket illetett, a parancsot teljesiték. A szerencsétlen főpap sem kezét, sem lábát nem volt képes mozditni, félholtan szekérre tették. Rettentő látvány, mintha a bánat
