Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
I. 1510-1550
8 DÁVID FEKENOZ SZÜLETÉSHELYE, plébános és a római kathol. püspökök között Segesváratt folyt vallásos vitában mint közbiró vett részt, s kit a püspökök el akartak veszteni, bírái védték s a rom. katholikus király maga nyitotta meg előtte a szabadulás útját. A kor ezen vallásos türelmét fontolóra véve, feltűnő, hogy Ferencz, gyula-fej érvári püspöki helyettest, Dávid F. pártfogóját a szász történetírók a legkatliolikusabb érzelműnek Írják, a ki annyira ellenezte a reformatiót, hogy azért muzsnai plébániájából elűzték; *) azután a kis-selyki plébánosságra vágyott, de oda is lutheránus vallását választottak 2). Mint Haner és Schesaeus Írjáks), oly üldözője volt az új vallásnak s híve az ezt csirájában elfojtani törekvő Martinuzinak, hogy a lutheránus érzelméről ismert s Izabella királyné által a fejérvári székesegyházba temettetett Batthyáni Orbán testét a helytartó kívánságára onnan hihányatta . . . Ha ezek valók, lélektanilag meg nem fogható: hogyan pártfogolhatott és segélyezhetett a gyula-fej érvári püspöki helyettes a reformatio főtüzhelyén tanuló tehetséges ifjakat, a mint ezt az ismertetett költemény tényei igazolják . . . E kételyt megerősíti türelmességét s fölvilágosodottságát tanúsító még egy más adat is, t. i. egy 1548-n ápr. 8-n költ püspökhelyettesi rendelete, melylyel Pál, nagy-selyki presbyternek az azon községi plóbánosságot adományozta, s melynek bevezetésében az akkori reformátorok egyik hitelve van hangsúlyozva. „ A te erényeid és erkölcseid — igy szól a r. katholikus főpap — melyekkel a magasságbeli Istentől megáldottnak mondatol, s a melyekkel benned a tudományoknak nem közönséges ismerete egyesül, arra bírtak minket, hogy téged atyai pártfogásunkban részesítsünk . . . Meghagyjuk tehát neked, hogy a plébánia javait híven megőrizzed, az elidegenítetteket szerezd vissza és a magasságbeli Istennek igéjét tisztán, egyszerűen, szentül és feddhetetlenül hirdessed és tanítsad a nép előtt.“ 4) Ez nem mutat orthodox katholikus álláspontra, sőt bizonyíték arra, hogy ez időben a r. kathol. papság magatartása a reformátorok irányában, csekély kivétellel, nem volt kizáró és merev, valamint arra is, hogy Ferencz vikárius, mint gazdag főpap, kinek akkor még az erdélyi szász lutheránus püspökségre is kilátása lehetett, a kitűnő kolozsvári ifjat épen ez évben küldhette egyetemre. Az elegia, már érintett életirati tartalmán kívül, Dávid F. költészeti hajlamának s ifjúkori érzületének is igen érdekes emléke; pártfogója érdemeinek kedvező feltüntetése a költészet joga, mit a nem kis szerencsében részesülés öröme igazol. A püspöki helyettesnek a német és lengyel udvaroknál követségben létét, mit a költemény említ, megerősíti Statileo püspök 1538-n nov. 13-n Veráncz Antalhoz irt levele, mely') História Ecclesiar. Transylv. Auctore M. Georaio Hanero. Francot, et Lipsiae. 1694. 215. 1. 2) História Eccl. Transylv. . . . Haner . . . 203. 1. 3) Scriptores Rer. Transylv. Schesaeus: Ruina Pannóniáé. Cibinii I. köt. 56. 1. Haner az elébbi helyen. 4) Archiv für Siebenb. Landeskunde . . . Neue Folge I. B. 77—78. 11.
