Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
LEVERŐ HATÍSA. 187 sír-elegia e keresztényies önlemondással végződik: „Isten megőriz engem kegyetlen ellenimtől, a kinek kezében életem: neki lesz dicséretére s dicsőségére, akár soká éltet, akár meghalnom parancsolja“ ’). E vers Sommer Jánosé, de az alapgondolat, az ethikai és liittani eszmék és a hangulat Dávid P. sorsának elegiai rajza. Azon beszélgetés pedig, melyet ő egyik müvében 2) emlit, egy alkalommal közte és a betegeskedő fejedelem közt valóban megtörtént. Oly szépen jellemzi ez a kegyes királyt és a védője állapotán s egyháza jövőjéért aggódó főpásztort, hogy e részt szebbel nem zárhatom be. „Gyakorta jut eszembe — úgymond ő — miképen méltó is erről emlékeznem, mikor a mi szeretett és boldog emlékezetű fejedelmünk gyakori betegségeiben félelmünk volt, hogy azoknak vége halál lenne, és úgymint emberek szóltunk, hogy halála után bontakozása lenne az egész tudománynak — ő felsége bölcsen és Isten szerént felelte : Mivelhogy ő nem Isten, sem pedig nem oltalmazhatta az Istennek igazságát, hanem önmagának gondja volt eleitől fogva és leszen — úgymond — az ő igazságára ; támaszt és ad patronust, ha emberek által oltalmazni akarj a; ha pedig nem, ő maga elég erős és hatalmas arra.“ XII. (1571—1575.) A fejedelem halála forduló-pont az erdélyi reformátió történetében a Dávid F. két önvédelmi irata. A szabad szó és sajtó elnémitása, a könyvvizsgálat behozása által, mint az unitáriusok visszaesése kezdete. Sommer János és a Krisztus-nem-imádás tana. Az unitáriusoktól a fejérvári nyomda elvétele. Dávid F. a törvényhozás előtt. Békés Gáspár és pártja legyőzetésének vészes hatása az unitárius ügyre. Az első liittérités. Egy földeritetlen esemény. II. János [Zsigmond) halála mély gyászt hozott Dávid P.-re és a létét csak imént kivivott szabadelvű unitárius egyházra, mindkettő hatalmas oszlopát vesztvén el benne. Azt a kevés vidám s verőfényes napot, a mit a valóban királyi szivü fejedelem alatt élt, fergeteges idők, kebelében szüntelenül forrongó belső tűz, kivülről nyílt és titMoribus liis mundum vinco, mundique ministros, Jus in me sola non habet ira suum. Pulsa, loco maneo, saxis oppressa resurgo, Instaurant vires carnifieina meas. In desperatis spes angustissima rebus Praestat, et effugiens in nece vita manet. ') Sed Deus adversus crudeles excubat hostes, In cujus semper stat mea vita manu. Illo sibi de me laudem decusque parabit, Sive diu jubeat vivere, sive mori. A székely-keresztúri unitárius középtanoda Jakab Elek-féle könyvtárában levő régi kéziratból. 2) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irod. emlékei XXXIV. sz, ajánló-levéi.
