Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XI. 1570-1571

MELIUS VERSES POLÉMIÁJA.

171

Tartalmából is szükségesnek látok közölni nehány jellemzőbb vers-szakot. Egy helyen Jézus Istenségét igy énekli meg:

Az én Fiuságom szent Atyámtól vagyon és nem a Máriától, Egyetlenegy szülött Istenfia vagyok én Atyám állatjából.

Valóságos Isten, élesztő, teremtő vagyok Atyám szájából.

Emberségem vagyon Anyámtól az vérből, Szentlélek erejéből. ')

Más helyen:

— — — káromla Ebion, Cerintbus, Photinus Ariussal,

Mostan az Servetus, Blandrata, Davidis az Basilius Istvánnal,

Hogy idővel kezdött az én Fiuságom, és nem örök vélággal,

Ezzel Istenségöm, Istenfiuságom csinálják csak kezdéssel. 2)

Az Atya énneköm, Fiának, szülője előtte ez vélágnak,

Nincsen Anyám neköm én Istenségömben, nincs száma nemzetemnek,

De embörségömnek vagyon Anyja, de nines Atyja embör fiának,

Száma és gyükére, ága és kútfeje vagyon az én testömnek. 3)

A Szentháromság egységéről igy énekel:

Istennek egységét három Istenségre átkozott kik szaggatják,

Mert az oszthatatlan Istennek egysége, három tulajdonságok.

Az Atya és Fiú, Szentlélek, különbek, tulajdonságban hármak,

Egyek Istenségben, mint nap hatalmakban, tisztöletökben egyek. 4 *)

Az napban, pöcsétben, azon egy embörben látsz egyet és hármakat. Azon egy rózsában egy a rózsabokor, de három külömbségök.

Látod a gyökeret, látod a levelet, látod az verágot.

Szent Pál a pöcséthöz, naphoz hasonlítja a Krisztust és az Atyát. 6)

Vége ez:

Ez éneköt szerző HOrhi IHaz PETER Antikrisztusok ellen,

Kik az egy Istenből sok Istent csenáltak, támadtak Krisztus ellen,

Mint az hóhér Sidók Istenfiuságát örök születésében,

Kergetik hóhérul, az Szentlelköt rontják ő szent Istenségében . . . 6).

Melius e művének — mely nem más, mint a 169. lap 3) a) jegyzése alatti, versbe foglalva, ebben is utánozni akarva Dávid F-et — naivitása ad különösb érdeket. E nemben az egész irodalmi harcz folyamában egyetlenegy. A mai korbeli értelmi felvilágosodás s a szeretet lelkének — egyes kivételek daczára — az emberek szivét mind inkább egymáshoz édesítő szelíd munkálkodása úgy meglágyította a XVI. századba illő lelkületek kérgét, hogy az ilyek túl és innen ártatlan mosolyt keltnek inkább, mintsem sebezzenek; s ha Melius abban az ó-szövetség sötét tanát, az üldözést és ölést nem hirdeti vala, e műve még élvezetes olvasmány is lehetne. így azonban az ember jobb természete ma is megbotránkozik rajta s szeretné, ha az a történelem táblájáról elmosulva, Ítélet tárgyát nem képezné, a mi rá nézve csak sújtó lehet.

Bámulatos az a lelki nyugalom, melylyel Dávid F. és hívei e mérges kifakadd so kát, ellenfelüknek életökre törő folytonos izgatását

‘) B £v, Bij levél 2. old. 2) B ív, Bmj levél 2. old.

3) C ív, Cnj levél.

4) C ív, Cnj levél 2. old.

s) C ív, Cmj levél.

6) D ív, Dmj levél 2. old.