Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
SZÉP HELYEK ÉS RÉSZEK. 155 czéloznak Esaiás és Jeremiás, midőn a testi ruhák és öltözetek bujaságáról és fényességéről szólnak; erre a mennyei jelenések Írója [18. r.], midőn mondja, hogy vannak olyanok, a kik e világi dicsőség szerint felöltöztetve vannak, bíborban és bársonyban járnak, az Istent csengő pengő cselekedetekkel tisztelik [Dániel 12.], a misét gyertyákkal és drága kénetekkel tartják. Ez az egyiptusi fogság — úgymond Dávid F. melyben fogva tartatank a keresztények és megkötöztetnek emberi leleményekkel, mint ezt Krisztus Urunk panaszolja az Írástudók és pharizeusok ellen, hogy emberi szerzésekért hátra hagyták Isten törvényeit. [Máté 15.] Ezek Tyrusnak és Sydonnak kereskedői, kik jutalmokat elvötték! Ez az Edom, a ki vérbe mártott ruhában jár, a ki felinditotta egymás ellen az atyafiakat, kik verték, vágák egymást. Szent háború volt a neve, vérrel folyt, mint az első Babylon korában, véresek voltak a második Babylon cselekedetei is, miért Isten megnyomorítja. Ez azon idő, melyben a Jézus Krisztus megfeszitetett. [Mennyeijei. 14.] Ez azon ember, kinek szájából kígyók jőnek ki, királyok imádják az ő Három-Istenét, az állatot és személyt s a kik nem mivelik, fegyverre ítélik... Egyet sem szólok, mit Írtak a próféták erről, olvasd meg, keresztény! Ez a kígyó és ördög az, mely megrontotta a Krisztustól újonnan teremtett embert, hamis értelmet vitt be Isten gyülekezetébe, ekképen a csillagok alá estek, a nap meghomályosodott és a hold elüzetett a pusztába, Jézus gyülekezete latrok barlangjává lett . . . Mivel csalta meg a kígyó az embert? avval, hogy azt mondotta : ha esznek a tiltott gyümölcsből, Istenek lesznek . . . Constantinus császár pápává lön, Sylvester pápa császárrá, felfordult a világ, a népeken királyaik uralkodtak, a nép engedelmeskedett. A pápa megevé a tiltott gyümölcsöt, két kardot vön kezébe s bezzeg ő lön a világi Isten. Krisztus beszédét elhagyá a világ s annak hitt, a ki megcsalta, mert az igaz Krisztus helyett mást hozott be, kiről soha nem emlékezett az irás, hanem a kit a conciliumok koztak be s emeltek fel . . . Miért féltette Pál a gyülekezetét? Mert látta [2. Thessal. 2.] és azt mondotta: írtam nektek ez álnokság fiáról, és mert tudta, hogy a háládatlanságért az Isten e világot megbünteti és setétséget bocsát rá. Sirtak rajta és panaszoltak az angyalok [Jerem. 4.], a csillagok megfeketültek az égen |Luk. 21.], az angyalok felindultak rajta, panaszolkodtak a próféták, látván a vakulást az álnokságnak fia által . . .“ ') E beszéd megragadó epilógusát hátrább én is epilógusként adom. Gyönyörű a Szentiélekről irt első prédikáczio , melyben a léleli szónak a szentirás alapján értelmezését adja s a vallásban és keresztény hitéletre befolyását meghatóan festi. „A lélek — igy kezdődik az első vagy tanító rész — a zsidó, görög és latin nyelvben bővebb értelemmel bir, mint a magyarban, mert mi azon az ember okoskodó lelkét értjük, a melyet a fogantatásban nyerünk, nem Isten hathatós erejét, mely onnan félj ül a világosság Atyjától adatik [Jakab ap. I.] E szó léleh a szentirásban először szélet jelent, a mi a látható ég mozgása, a mi ') C ív, Cmj—Cmnj levél. D ív, D levél 1. oldal,
