Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
152 SZÉP HELYEK ÉS RÉSZEK. Szentiélekről irt II-dik prédikáczióban gyönyörű párhuzamot von az <5 és új ember között; szerinte: „az ó a testi, új a lelki vagy belső ember. Krisztus azt mondja: ki a földből jött, földi és földieket beszél. Ezért az ó vagy külső emberen értetik a test és az emberi lélek, a belső és új emberen az elme és Istentől adott megszentelő lélek. Bizonyság erre Szent Pál Zsidókhoz Írott levele 4-ik részének ezen helye: Isten igéje olyan, mint a kétélű tőr, mely elhat a velők megoszlásáig. A külső életet a test élteti lélekzettel, a belsőt az Istennek Szentlelke ; az ó és külső ember Ádámtól való, az új vagy belső Krisztustól; egyik világi és testi eledellel tápláltatik, a másik mennyeivel és lelkivel; az első eledelről Mózes azt Írja: íme minden füveket, melyek magot teremnek, eledelül adtam tinéktek; a másodikról igy emlékezik meg Krisztus : Én vagyok az életnek kenyere, Mózes pedig így: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, mely az ő szájából származik; az új ember Isten igéjéből születik és tápláltatik, míg Krisztus életének tökéletességére jut. A lélek eledele az Isten igéje, úgy 'mint a testi kenyér a külső életé. írva van: Földet eszel a te életednek napjaiban; a méhek virágokkal, az ökrök fűvel, azonképen a szenteknek elméi éltetnek az igazságnak igéivel. Minden azzal tápláltatik, a miből származott. Mint az embernek teste, mely földből van, tápláltatik azon gyümölcsökkel, melyeket a föld terem: azonképen az elmék, melyek Isten leikétől újjá születtettek, az igazság mesterétől, Krisztustól neveltetnek a mennyei és örök életre, mint Krisztus mondotta: Én vagyok az út, az igazság és élet . . .“ ’). Hasonló szépségű az V-ik prédikáczióban a Krisztus és világ szerénti emberről való párhuzam. „Akinél a Krisztus lelke nincs, az nem Kisztusé. Nem csoda, hogy a világi emberek, kik egészen a külső jóknak adták magukat, Istennek lelkét sem nem ismerik, sem nem veszik, mert mindenestől ellenkezik az ő természetükkel és cselekedeteikkel. Isten lelke mennyei, ezeké földi és testi; az szent és tiszta, emez szentségtelen s tisztátlan ; az igazmondásnak lelke, ez a hazugságnak, és csalárdságban s képmutatásban gyönyörködik. A testi ember nem gyönyörködik azokban, melyek az Isten leikétől valók, mert testi érzékekkel nem foghatók meg, hanem csak hittel, mint nzt a Jézus tanítványainak ígérte. Hogy engemet követtetek — úgymond ő — mikor hívtalak, hogy velem eddig megmaradtatok, hogy engemet szerettetek és az én tudományomban gyönyörködtetek, és nyilván megmutattátok, hogy e világtól idegenek vagytok: ez okáért az Istennek ajándéka, a Szentlélek növekedik és mind végig megmarad ti bennetek. . . hogy megújuljatok és újonnan szülessetek, az ő ismeretének világosságát vegyétek és az ő félelmének és szeretetének tüzét, mely által őt egykor színről színre látjátok és megismeritek . . . “ 2) A Szentlélekről tartott Vl-ik prédikáczióban Ananias példájával, — a ki a feleségével Saphirával egy örökségét eladván, árát az apostalok') Ff ív, ij levél. !) E ív, E-i—5 levél.
