Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
110 A VITA FOLYAMA. létében, a ki tettleg részt vett benne: irányt adva, olykor figyelmeztetve a feleket a vitatkozás főkérdéseire, a kik beszédeikben rá mint jelenlevőre s igazságos bíróra hivatkoztak '), néha észrevételt tett, némely vitázótói egyes vitapontra nyilatkozatot kívánt, mikor az idő eltelt vagy a közönség kifáradt, a kanczellár által a vitát megszakittatta, fölkéretve őket, hogy más nap a kitűzött időben, hívást nem várva, a kérdésekre elkészültén jelenjenek meg;2) sőt a 3-ik napi vita végén Blandrata egy ellenvetésének más napig jól megfontolását különösen hangsúlyozta, mert — úgymond — a dolog egészen e kérdésen fordul meg. 3) A vitatkozás nem folyt szigorú rendszerességgel a vitatételek sorrendjében; de még is mindig a tárgy körében maradt. A kérdéseket rendesen a főbb vitázók: egyik részről Dávid F. és Blandrata, másikról Melius és Károlyi Péter állították fel. Midőn a tárgy ki volt fejtve, követőik közül egyik vagy másik fölszólalt, s új támadó vagy felvilágosító kérdéseket és észrevételeket téve, vagy a már kifejtettet mellőzve, új térre vagy a kérdés más ágára vitte át a vitát, néha egyik vagy másik vitázó figyelmét, mintegy eszme-párbajra hiva ki őt, kik ha egymásnak megfeleltek, a pártok fejei megnyugodtak rajta; ha valamelyik saját véleményfele érvelését gyöngének látta, mást küldött segélyére, s ha ez sem volt elég erős, felszólalt maga a vezér. A vita mérséklettel folyt, csak egy párszor szakitatott meg előadásában Melius az újítók, Dávid és Blandrata a Melius részén levők által, de az egyik félnél Dávid F. a másiknál Hebler fölszólalása a szenvedélyeket hamar elcsillapitotta. Jellemző az újítók pártjának egy alkalommal való nyugtalan magatartása ellen Hebler Mátyás fölszólalása. „Illetlen, a mit tesztek — úgymond — csak késleltetitek vele a vitát. Péter urnák az a szokása, hogy az ó-szövetség bizonyságtételeit újszövetségbeliekkel magyarázza. Szűnjetek meg hát a csípős közbeszólásoktól, hogy a Szentlélek istensége bizonyítását folytathassa.“ 4) A harmadik napi vitában az egyik közbeszóló — Heltai — Dávid Ferenczet nézeteinek rövidebben és szabatosabban előadására figyelmeztette, mert — úgymond: „már is sokaknak reszket lelkiismerete a vallások fölzavarodásaért, sőt csaknem végső szorongattatásban vannak. Igyekezniük kell orvosolni, s mellőzve a kitéréseket véleményeiket a hasznosokra és szükségesekre terjeszteni ki.“ Dávid F. Melius bőbeszédűségével igazolta magát. „Mit tehet ő róla — úgymond ha oly vitázó ellenfélt választottak, a ki elhagyva az érvelés helyes rendjét, sok szükségfeletti és haszonnélküli beszéddel tölteti híjában az időt.“ Heltai azt felelte rá: „Ha a te szavadra, Ferencz ur! meg is engedjük, hogy Melius rend nélkül és bőbeszédűk g adta elé a dolgot, nem illik, hogy példáját te is kövessed, sőt inkább mesternek kell magadat bizonyitnod, s a mit ő tulbőven és rendetlenül adott elé, helyes rendije össze vonnod, ') A gyula-fej érvári hitvita Dávid F. kiadása szerint: R ív, Ríj levél. 2) Ugyanaz Heltai 2-ik kiadásában: H ív H2 levél 2-ik oldal. ) „ „ „ „ L ív, b'1. levél „ „ 4) Gyula-fejérvári hitvita Heltai 2-ik kiadása szerint: B ív. Ifi levél.
