Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
A vallásos gij.yykiSpek hatÁsA. 93 hitfelfogásától eltérő szentatják [Melius szerint: eretnekek] nézetei gondos választással vannak egybegyűjtve, vonzó irálylyal és modorban, sok helyt az ellenfélre irányult csípős humorral szerkesztve; különösen gyöngéiket mindenütt élesen látólag keresték ki, s a logika, rhetorica és dialectika fegyvereivel is hatalmas ostromlás alá vették. Az első könyv első három, a második könyv szintén néhány elsőbb czikkében Dávid F. élénk szelleme Serveto és Clentile-féle reminiscentiákkal színezve meglep, irátya sok helyt magával ragad, az eszmék mindenikben mélyek, merészek, radikal reformirányuak, magukat a kedélybe behízelgők. A második könyv fejezeteiben Blandrata nehézkes művét [XI.—XII. fejezet] kivéve, a modor nagyobb simasága minden czikkben tetszetős irálylyal párosul, a tartalom gazdag, kivált Dávid F. dialektikája több helyt összezúzó. Az első könyv VlII-dik fejezetében: Serkentés az Isten igazságának kedvelőihez czímü versezet, mint vallásos költemény ') a második könyv IX. fejezetében a Sophisták Három Istenének nevetségessé tétele, valamint a XIII. fejezetben : Az igaz és hamis Krisztus-1 illető ellentételek,* 2) végre a XIV. fejezetben levő : Egyenértékű képes szólamok ama kor sajátságos vallási vitatkozási modorának érdekes példányai. E két könyv az akkori hazai sajtó igen becses terméke, maradandó emléke az erdélyi unitárius reformátorok theologiai és bibliai nagy ismeretének és bátor harczának, melynek történeti értékét — az itt-ott levő túlzások daczára is — a támadások nem csökkentették, fényét a későbbi hitüldözés és szenvedések gyásza sem volt képes elhomályositni. Különös, hogy később a nagy eszmék és merész reformok szokott végzetes sorsa épen ezt a két könyvet érte, s a politika és korszellem megváltozásával ezek Írói vagy a kiadásban résztvevők lettek közgyülőlség és üldöztetés tárgyaivá, részben áldozatokká. Oka az, hogy az Unitárius Hitvallás és Egyház létezésének alapkövei ezekben voltak letéve. Az itt kimondott eszméket és tanokat az ország nagyobb részében újongó örömmel fogadták, s a közrészvét az isten-egység eszméjének liihetlenül gyors elterjedését eszközölte. Nem igy a Tiszavidéken s künn a római katholikus és protestáns országokban. A czélja közelébe jutott mozgalom, Lengyelországot kivéve, mindenütt rendkívüli visszatetszést s boszus ingerültséget keltett. De a többiek fölött az I. könyv IV-ik fejezete volt az, mely csaknem fellázasztotta a hívők lelkiismeretét, hol az isteni állat [essentia] és három-egy isteni személy [hypostasis] tana I.—VIII. profán kép-rajzhan volt a gúny fegyverével megtámadva és népszerütlenitve. Az I. rajz négyszögül kőoltáron levő három isten-arcz volt, koronás süveggel, az iró e megjegyzésével: Kóma a kétfejű Jánust kiűzte templomaiból, s helyére a három-egy Istent állította be. A II. képen egy krakkói kápolnában levő eredeti után a külön arczu Atya ') Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. írod. emlékei X. szám M ív, Mmj —Miiiij lapján. 2) Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. irod. emlékei XI. szám N iv, Nij —Niij lapján.
