Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)

46 —

ügy 1580 körül itt az Alföldön is számos virágzó egyházközsége volt az unitáriusoknak. A nagylelkű temesvári pap: Kárádi Pál volt a megalapítója, aki lelkes buzgósággal vezette híveit az igazság utain, inig a lelkiismereti szabadság bilincsekbe nem veretik, melylyel az egyházközségek részint megsemmisülnek, részint más felekezetekbe olvadnak bele.

Az elnyomatás után a délibábos rónaság lakói hírét sem hallották az unitárius vallásnak. 1882-ben alakult meg Hódmezővásárhelyen nehány lélekkel az első egyházközség. Innen és még a régebben alakult budapesti egyházközség lelkes vezetőitől hullámzott ide-oda az alföld nehány községébe. A 80-as évek után tűnik fel egyszerűségéért. Dévaványán, Mezőberényben, Orosházán s legutoljára Füzesgyarmaton sorakozik egy-cgy kicsiny sereg az egyszerű igék mellé.

Természetesen gúny, irigység, rágalom pótolja mindenütt a régi üldöztetést. Áldom a törvényt és az igazságot, mert régen pusztulnunk kellett volna, ha az meg nem véd, nem áll mögöttünk vas lábakon . . .

Vessünk hát egy futópillantást füzesgyarmati egyházközségünk keletkezésére is.

Füzesgyarmaton évszázadok előtt — amint azt a „Füzesgyarmati Krónika 1888“ czimü könyvecskéből olvasom — már alapjában megerősödött ev. ref. egyházközség állott. Körülbelül a reformátió korára vezeti vissza keletkezését. Azóta szelíd, jóindulatú lelkipásztorok vezetése alatt igen szép haladást, fejlődést tár elénk. Nem igy folyt ez az utóbbi években.

Az 1900-ik évben megfosztó a halál Füzesgyarmat község református polgárait a mély szellemű papjától: Szilágyi Mártontól. 2 évig volt üresedésben a lelkészi szék. Ez az idő éppen elég volt arra, hogy gonosz fondorlatokat