Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
Üdvözlő beszéd.*) Méltóságos és főtisztelendő püspökünk, a mi hőén szeretett főpásztorunk nevében és megbízásából köszöntelek ünneplő gyülekezet, főleg titeket füzesgyarmati unitárius hívek, az Urban kér. testvéreim! Miután szeretett főpásztorunk, agg kora és gyengélkedő állapota miatt, nem jöhetett el hozzátok s Kolozsvárt a központban, mi magunk sem engedhettük meg, hogy tekintettel a beállott őszi napokra,» az ut fáradalmainak s egy esetleges meghűlésnek kitegye magát, engem küldött el, hogy képviseljem a mai lélekemelő szép ünnepélyen. Pedig, lelkem igaz érzetével tehetek bizonyságot arról, hogy mennyire vágyott eljönni hozzátok s mily örömmel mondotta, amidőn október hó 18-ra kitűztétek templomotok felszentelését, hogy: „sok templomot szenteltem fel már életemben püspökségem ideje alatt, de nagyobb örömmel egyre sem mentem, mint amily örömmel Füzesgyarmatra megyek“. Fájdalom, vágya nem teljesedhetett. Ott kellett maradjon a messze távolban, megvagyok azonban győződve, hogy e pillanatban is reáíok gondol s ajkai talán a nagy apostol ezen szavát hangoztatják : „jóllehet testben távol vagyok tőletek, de lélekben, tiveletek vagyok“. Igenis, kér. testvéreim! lélekben itt van velünk, velünk együtt ünnepel, hallgassátok csak üdvözlő iiatát: A füzesgyarmati unitárius egyházközségnek Istentől áldás és békesség ! Szeretett híveim! Kedves atyámfiai az Urban ! Főpásztori szeretetemnek egész melegével üdvözöllek az egyetlen egy Isten tiszteletére az Ő *) Tartotta : V é gh Mihály egyházi és püspöki titkár.
