Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
— 17 mert szereti az Isten az áldozatkész 'S z i v ü e k e t. Még ezek felette, mivel hogy kedvem van az Isten házához, félretett kincsem is van annak szükségére, melyeket ezelőtt gyűjtöttem a szent háznak épületére. Ez a szép mondat van lelketekbe vésve. Az Isten iránti végtelen szeretet indított titeket — mint ama nagy király — arra, hogy kincseiteket összegyűjtve templomot építsetek az egyszemélyii Isten tiszteletére. „Ez szólított adakozásra. Szeressétek Istent és az O házát, mert ki így cselekszik, „annak van kiváltképpen való kincse, melyet ö r ö inni el ád annak szükségeire.“ Minden nemes ajándék, mely az Ur oltárának -építésére adatott egy mindeneknél kényesebb kincs, melylyel ti egy láthatatlan erőnek, a mindeneket oly szép renddel fenntartó örök Istennek hódoltok. Úgy van! S mi templomot épitiink ami Atyánknak, hogy annak falai között, midőn testünk a létért való küzdelem nehéz harczában elfárad s lelkünk óhajtva vágyódik Istenhez szent pihenőre üdülést, vigasztalást találjanak. Oh! mert mi lehet megnyugtatóbb, vigasztalóbb s mi adhatna nagyobb élvezetet lelkűnknek, mint a templomi öröm. Igen! mert ott van a mi Atyánk, kivel beszélgethetünk imáinkban, kinek elpanaszolhatjuk keserveinket s ő, mint gondos, jó Atya, meghallgatja kérésünket, lelkünket megnyugtatja s uj erőt és bátorságot ád az élet nehéz terheinek elviselésére. A mi fáradt lelkünk s zaklatott életünk megnyugvást keres. Nem leli fel másutt, csak a mindenek Atyjánál, az JJ tiszteletére épített hajlékban, a templomban. Az 0 Atyai keblén pihennünk jól esik. Lelkünket felüditi, megújítja. Ez ünnepélyes pillanatban, szent óhajtásunk megvalósulásának kezdetén, templomunk alapköve mellett, midőn együtt állunk, boruljunk le Isten
